A karácsony egyik elmaradhatatlan sztárja a bejgli – és nincs olyan magyar család, ahol ne indulna be a nagy vita: a mákos vagy a diós a favorit?

Bár elsőre egyszerű sütiről van szó, valójában komoly érzelmeket képes megmozgatni, hiszen a bejgli a magyar karácsonyi hagyomány egyik legikonikusabb eleme.

A bejgli sztori – hogyan futott be a bejgli?

A bejgli története valószínűleg a 14. századi sziléziai kalácsig nyúlik vissza, és német eredetű. Neve a német „beugen” (meghajlítani) igéből származik, utalva arra, hogy a sütemény régen patkó vagy hajlított formájú volt – így könnyen felismerhető és jellegzetes alakja miatt kapta a nevét.

Magyarországon a 19. század közepétől terjedt el: Czifrai István 1830-as szakácskönyvében először a „Posonyi Finom Mákoskalács” néven említették. Bár a diós és mákos töltelék ma már a legnépszerűbb, eredetileg más töltelékkel is készítették a süteményt. A mák és a dió a gazdagságot és a bőséget szimbolizálta, ezért vált különösen kedveltté karácsonykor.

Melyik a népszerűbb országosan?

A nagy bejgli-vitában általában fej fej mellett halad a két klasszikus, de ha az országos tendenciákat nézzük, a legtöbb felmérés és cukrászati tapasztalat alapján egy hajszállal a diós bejgli vezet – és így Fehérváron is a diós bejgli a népszerűbb. A diós íz édesebb, krémesebb, kevésbé karakteres, ezért azok is szívesen fogyasztják, akik a mákot kevésbé kedvelik.

A mákos bejgli rajongótábora viszont rendkívül hűséges: aki a mákosra esküszik, az nagyon esküszik rá.

Országosan és Fehérváron is a diós bejgli viszi a prímet, de annyira minimális a különbség, hogy bátran kijelenthetjük: a bejgli-csatában soha nem lesz igazi győztes.