Lillafüred önmagában is olyan, mintha egy mesekönyv lapjaira csöppennénk: ott a Palotaszálló, a Hámori-tó, a függőkert és a vízesés. A felszín alatt azonban legalább ennyire izgalmas világ rejtőzik. Nemrég mi is bejártuk Lillafüred két híres barlangját, az Anna-barlangot és a Szent István-barlangot. A két hely alig egy kilométerre található egymástól, mégis teljesen más arcát mutatja a föld alatti világnak. Az egyikben több tízezer éves növények lenyomatai és fosszíliái maradtak meg a kőben, a másikban pedig hatalmas termek és különleges cseppkövek várja a látogatókat.

Az Anna-barlang, ahol az egykori erdő nyomait őrzi a kő

Ha valaki először lép be az Anna-barlangba, könnyen azt gondolhatja, hogy egy különös cseppkőbarlangban jár. Pedig éppen az teszi rendkívülivé ezt a helyet, hogy egészen más módon keletkezett.

Az Anna-barlang mésztufában, vagyis édesvízi mészkőben alakult ki. Az ilyen látogatható barlangok világszerte ritkaságnak számítanak. Kialakulása mintegy 150–200 ezer évvel ezelőtt kezdődött. A forrásvízből kiváló mész folyamatosan rakódott le az útjába kerülő növényzetre: mohákra, levelekre, ágakra és gyökerekre. A növényi részek idővel elbomlottak, alakjuk azonban sok helyen megmaradt a megszilárdult kőzetben. Ezért aztán az Anna-barlangban érdemes egészen közelről figyelni a falakat.

A túravezetőnk sorra mutatta meg azokat a részleteket, melyek mellett segítség nélkül valószínűleg egyszerűen elsétáltunk volna. A mésztufában levelek, fenyőtűk, gyökerek, mohák, növényi szárak, sőt egykori tölgymakkok nyomai is felismerhetők.

Egészen különös érzés belegondolni: amit ott nézünk, az nem ember által készített díszítés. Egy valaha élt növény hagyta ott a formáját, a természet pedig megőrizte számunkra. Az ember egy idő után már szinte vadászik a részletekre a falakon: hol bukkan fel egy levél erezete, hol sejlik fel egy ág vagy gyökér formája?

Egy barlang, amely szinte együtt született a kőzettel

Az Anna-barlang története földtani szempontból azért is érdekes, mert az üregek jelentős része a mésztufa lerakódásával egy időben alakult ki. A víz által szállított mész körbenőtte a növényzetet – kisebb-nagyobb üregeket hagyva maga után. Ezeket az üregeket mesterséges járatokkal összekötve kaptuk a most ismert rendszert.

A barlang ismert járatainak teljes hossza körülbelül 570 méter, ebből valamivel több mint 200 métert járhatnak be a látogatók. Odalent egész évben nagyjából 10 Celsius-fok uralkodik, így még egy forró nyári napon is pillanatok alatt egészen más évszakba csöppen az ember.

A barlang történetéhez híres látogató is kapcsolódik. Petőfi Sándor 1847-ben járt Lillafüreden és a barlangban – amit egy időben Petőfi-barlangként is emlegettek.

Mindezt pedig nem száraz adatok soraként kaptuk meg. A vezetés egyik legnagyobb erénye éppen az volt, hogy a túravezető folyamatosan megmutatta, mit és miért érdemes nézni. Ettől a barlang falai egy idő után már nem egyszerű sziklának tűntek, hanem egy több tízezer éves történet lapjainak.

Néhány perc séta – és teljesen megváltozik minden

Az Anna-barlang után érdemes átsétálni a Szent István-barlanghoz is. A két látványosság körülbelül egy kilométerre található egymástól, így gyalog is könnyen összeköthető a két program.

És ha valaki azt gondolja, hogy „egy barlang után minek még egy?”, annak éppen ezt a kettőt érdemes egymás után megnéznie. – Ugyanis szinte semmiben sem hasonlítanak egymásra.

Az Anna-barlang finom növényi lenyomatai után a Szent István-barlangban már egy klasszikus, monumentális cseppkőbarlang világa fogad. A járatrendszer triász időszaki, mintegy 240 millió éves mészkőben alakult ki, és ma több mint másfél kilométernyi ismert járatból áll.

Hatalmas termek, függő- és állócseppkövek, oszlopok, cseppkőlefolyások követik egymást. Egyes képződmények fantázianeveket is kaptak: ilyen például a Mamut-fogsor vagy az Anyóstorok. Itt már egészen más léptékben dolgozott a természet.

Egy cseppkő növekedéséhez elképesztően sok idő szükséges. A vízcseppek újra és újra megérkeznek, parányi mennyiségű ásványi anyagot hagynak maguk után, és abból évezredek alatt létrejöhetnek azok a képződmények, amelyeket mi egy néhány perces séta során megcsodálunk.

A Kutya-lyuk különös története

A Szent István-barlang történetének egyik legérdekesebb fejezete a régi természetes bejárathoz, a Kutya-lyukhoz kapcsolódik.

A hegyoldalban nyíló függőleges akna már régóta ismert volt a környékbeliek előtt. A hagyomány szerint egyszer egy kutya zuhant bele. Nem tudott kijutni, ezért hosszasan ugatott és vonított a mélyből. A hangjára végül felfigyeltek. A történet szerint két fiatalember vállalkozott arra, hogy kötélen leereszkedjen az állathoz, és sikerült is kimenteniük. A kutya megmenekült, a különös eset pedig annyira összeforrt a hellyel, hogy a természetes bejáratot ma is Kutya-lyukként ismerjük.

A történetet hallgatva az ember óhatatlanul felnéz a magasba és megpróbálja elképzelni, milyen lehetett egykor mindenféle modern barlangászati felszerelés nélkül leereszkedni egy ilyen mély, sötét kürtőbe.

A barlang tudományos kutatásának fontos alakja Kadić Ottokár volt, aki 1913-ban kötélhágcsón ereszkedett le a Kutya-lyukon keresztül. Az idegenforgalmi kiépítés később, az 1920-as évek végén indult meg, és mesterséges bejárati tárót is kialakítottak, hogy a barlang biztonságosan látogatható legyen. A nagyközönség előtt 1931-ben nyitották meg.

Nemcsak látványosság: különleges mikroklímája miatt is értékes

A Szent István-barlangnak van egy olyan része, ahová nem egyszerűen nézelődni érkeznek az emberek. Ez a Fekete-terem.

A barlang ezen szakaszát korábban légzésterápiás célokra is használták, a Fekete-termet pedig 1991-ben gyógybarlanggá minősítették. A föld alatti levegő sajátosságai egészen különlegesek: gyakorlatilag por- és pollenmentes, mikrobiológiai szempontból rendkívül tiszta, páratartalma nagyon magas, hőmérséklete pedig egész évben 10 Celsius-fok körül marad.

A helyet korábban légúti problémákkal küzdők kezelésének kiegészítésére is használták.

Napjainkban is van lehetőség hosszabb időt tölteni a Fekete-teremben. Előzetes regisztrációval relaxációs és regenerációs programokat szerveznek, vagyis itt nem feltétlenül az a cél, hogy az ember néhány perc alatt végigjárja a termet. Le lehet ülni, pihenni, elcsendesedni és megtapasztalni a barlang különleges mikroklímáját. Időszakosan vezetett légző- és mozgásprogramokat is tartanak.

Ez egészen más oldalát mutatja meg annak, hogy mire használhatunk egy barlangot a XXI. században.

A jó túravezető olyan dolgokat is megmutat, melyeket magunktól észre sem vennénk

Mindkét látogatás után ugyanaz volt az érzésünk: rengeteget számított a túravezetés.

Egy barlangot természetesen önmagában is élmény látni. De teljesen más úgy végigmenni rajta, hogy közben valaki érthetően elmeséli, hány százezer vagy millió éves kőzet vesz körül bennünket, hogyan jöttek létre a képződmények, mit rejtenek a falak, és milyen emberi történetek kapcsolódnak hozzájuk.

Az Anna-barlangban különösen sok olyan apró részletet mutattak meg, melyet laikusként valószínűleg észre sem vettünk volna. A Szent István-barlangban pedig a földtani érdekességek mellett a barlang felfedezésének, kutatásának és későbbi hasznosításának története tette teljessé a látogatást.

Itt tehát nem egy gyors „nézzük meg és menjünk tovább” programot kaptunk, hanem valódi vezetett föld alatti időutazást.

Ha Lillafüreden járunk, ne válasszunk a kettő közül

Az Anna- és a Szent István-barlang közelsége miatt szerintünk nem is igazán érdemes azon gondolkodni, melyiket válasszuk: meg kell nézni mind a kettőt!

Az Anna-barlangban az egykor élt növényzet lenyomatait keressük a kőben, a Szent István-barlangban pedig hatalmas föld alatti terek és cseppkőképződmények között sétálunk. Az egyik apró részleteivel ejt rabul, a másik a méreteivel és monumentalitásával.

Közben pedig kiderül, hogy Lillafüred történetének egy jelentős része nem is a Hámori-tó partján, a Palotaszállóban vagy a vízesés mellett rejtőzik, hanem alattunk!

Lillafürden járva jusson eszünkbe, hogy a lábunk alatt egy olyan világ húzódik, melynek története jóval az ember megjelenése előtt elkezdődött…

 Az Anna-barlang weboldala itt található meg: https://www.bnpi.hu/hu/reszletek/anna-barlang

A Szent István-barlangról itt olvashatunk bővebben: https://www.bnpi.hu/hu/reszletek/szent-istvan-barlang