Fogarasi Mártát egy fehérvári hagyományőrző egyesület rendezvényeinek egyik szervezőjeként ismertem meg. Évekig lelkesen küldte hozzánk a heti, rendszeres előadások részleteit, hogy oldalunk jóvoltából minél több fehérvárihoz eljusson. Azt hittem, eredeti foglalkozása is „rendezvényszervező”. Egy beszélgetés során aztán kiderült, hogy nyelvtanár, és korábban sokat foglakozott angol nyelvoktatással. Ez a téma most is időszerű, hiszen mindenhez nyelvvizsga kell, már szinte alig akad állás nyelvtudás nélkül.

– Kérlek, beszélj egy kicsit magadról, korábbi éveidről, tanítási tapasztalataidról. – Pécsett végeztem általános iskolai angoltanárként, de akkoriban még kevés helyen volt angol oktatás, ezért inkább a Videotonba jelentkeztem és ott hasznosítottam a nyelvtudásom. Általában kereskedelmi vagy műszaki osztályokon dolgoztam, de ekkor indultak be a vállalati intenzív nyelvtanfolyamok, ahol tudtam képesítésemet kamatoztatni. A végén nem is maradt el az eredmény, sokan szereztek nyelvvizsga bizonyítványt. Szívesen, lelkesen végeztem ezt a feladatot, jó hangulatban peregtek az órák. A kötelező órákon túl, szerveztünk egy-egy angol hétvégét, ahova anyanyelvi személyeket hívtunk, hogy kötetlenül, spontán lehessen kipróbálni az órán tanultakat. – Miért hagytad abba mégis az oktatást? Elfogytak a nyelvet tanulni vágyó szakemberek, vagy a gyári viszonyok változtak? – Nem, inkább egyéni okok miatt. 1990-ben született a második gyermekem, akivel két évig otthon maradtam, és egyáltalán nem tanítottam.Inkább kihasználtam egy lehetőséget a német nyelv elsajátítására. Ezután céget alapítottam és szabadúszó tanárként, fordítóként dolgoztam tovább egészen 2006-ig, amikor Angliában vállaltam állást egy munkaerő kölcsönző cégnél. – Ezzel véglegesen lemondtál a nyelvoktatási karrieredről? – Akkoriban kissé belefáradtam a dolgokba, de nem a tanítást találtam fárasztónak, hanem a vállalkozás fenntartását, az örökös szervezkedést, hogy folyamatosan legyen munkám. Azért kezdtem el a munkaközvetítést is, hogy a nyári szünetekben is biztosítva legyen a megélhetésem. De hamar rájöttem, hogy nem lehet „egy fenékkel két lovat megülni”, vagyis az irodai gondok mellett, nem lehet fáradtan megtartani az órákat, ezért választanom kellett. Így maradt meg évekig a közvetítés, amelyet az elmúlt évben hagytam abba, mert csak a megélhetés miatt végeztem, valahogy sosem éreztem magam jól ezen a területen. – Hogy akarsz ismét elindulni? Számos nyelviskola van a városban, gondolom, hogy szívesen látnának nagy tapasztalattal rendelkező oktatókat. – Nem jelentkezek munkaadónál. Ha egyszer elkezdem, biztos vagyok benne, hogy egyre többen fognak megkeresni. Inkább egyénekkel, kis csoportokkal szeretnék foglalkozni. Itt jó lehetőség van a közvetlen kapcsolat kialakítására, amit nagyon fontosnak tartok. A barátságos, oldott légkörben pedig sokkal könnyebb megszólaltatni a tanulókat, akár egészen kezdő szinten is. – Ma már sokan tanítanak angolt, köztük olyanok is, akik nyelvtudásukat külföldön szerezték, vagy anyanyelvük az angol. Nem tartasz tőle, hogy a nyelvet tanulni vágyók inkább a fiatal, új módszereket alkalmazó tanárokat keresik meg? -Egyáltalán nem. Anyanyelvi oktatókra szükség van, de közel sem biztos, hogy tudásukat át is tudják adni. A módszerek tekintetében valóban bővült a paletta. Vannak, akik azt állítják, hogy radikálisan csökkenthető a tanulási idő, vagy akár különösebb odafigyelés nélkül, relaxálás közben is meg lehet tanulni a nyelvet. De a módszer önmagában sosem garancia, hiszen lehet jól ér rosszul alkalmazni. Én abban hiszek, ahogy jómagam tanultam és tanítottam. Amikor német tanfolyamra jártam, nagyon kevés alkalmam volt az órákon megszólalni, mivel a többiek jobban tudtak nálam és ők dumálták végig az órát. Aztán jött a középfokú nyelvvizsga, ahol 14-ből hárman kaptunk „C” típusú nyelvvizsga bizonyítványt, és az egyik én voltam. Hogy miért? Pontosan azért, mert tudtam, hogyan kell egy nyelvet elsajátítani, és egyénileg pótolni, ami az órán hiányzott. A saját módszerem egyszerű. Úgy állítom össze a feladatokat, hogy a tanuló élvezettel oldja meg őket. Ilyenkor én is jól érzem magam, és szinte sajnálom, ha vége az órának. Nagyon unalmas, amikor egy tanár sokat beszél, szinte élvezettel hallatja a saját hangját. Olyan feladatokat adok, amelyek „beszéltetnek” és minden eszközt megragadok, hogy a begyakorolt szerkezeteket élővé tegyem. Ehhez még annyit fűzök, hogy régebben a felkészülés, lelkiismeretes hozzáállás volt az erősségem, és ebből nem akarok engedni ezután sem.Fogarasi Márta elérhetőségei: 30 4050 410 marta.fogarasi@gmail.com