„Elsősorban azt gondolom, hogy egy életmű darabjai konzekvens művészi hozzáállással és munkával jönnek létre. Az egyes daraboknak is, mint a fraktáloknak hordozniuk kell valamit az egész esszenciájából, mely a személyiségünk állandóságának és a múló időben változó gondolataiknak az ötvözete és kivetülése. Számomra a kérdés a szubjektív időélmény képi feldolgozása. Úgy hiszem nehéz a léttel kapcsolatos képzeletbeli és valósnak mondható időélményeinkkel számot vetni.”

„Ehhez nekem szükséges egy adott festői probléma alkalmazása, melyet szinkronba kell hozni a gondolati és képi asszociációkat hordozó témával. Többnyire sorozatokban gondolkodom, és addig a számomra is ismeretlen messzeségben fekvő pontig viszem a probléma feldolgozását, amíg azt őszintén érdekesnek tartom. A festést koncentrált játéknak, illetve ön- és világismereti tevékenységnek is tekintem. Egy reflektív cselekedet, melyet tudatosan karban kell tartani és ösztönösen használni.” – véli Kecskés András, akinek augusztus 7-én (pénteken) nyílik kiállítása Székesfehérváron, a Pelikán Galériában. A tárlat szeptember 4-ig tekinthető meg.