Sokat rágódtunk az utóbbi időben a dobószázalékon, amely a két utolsó meccsünkön már kezdett egész pofás lenni. S mivel éppen egy dobóedzésen jártunk a csarnokban, evidens, hogy a hajdani remek dobó vezetőedzőt – a dobásokról kérdeztük.

– Tulajdonképpen egyszerű a kérdés: mi a titka a jó dobásnak? – A válasz még egyszerűbb: gyakorlás – jelenti ki Braniszlav Dzunics, miközben fél szemmel a gyakorlást javában űző játékosait figyeli a délelőtti edzésen – De nyilván nem mindegy, hogy valaki csak edzésen dob jól, sokat gyakorolva, vagy van önbizalma meccsen is eldobni a labdát, amikor kell. – Önbizalom is a gyakorlástól lesz. A jó játékos nem esik kétségbe egy rontás után, ráemeli a következőt is. Vannak, akik zsinórban hagyják ki a dobásokat, mielőtt elkezdenék zsinórban bedobni. A lényeg, hogy tudni kell, ki ilyen, arra lehet bízni a döntő, a legfontosabb dobást is. – Nekünk van ilyen játékosunk? – Most még nincs szerintem. Egyelőre még nem tökéletes a dobóforma, az az érzésem, keveset is dobunk edzésen ehhez, eddig máson volt a hangsúly. Megjegyzem, nemcsak nálunk van így, láttam edzésstatisztikákat például az NBA-ből is, és ott sem dobnak rengeteget a játékosok. Hacsak nincs különedzése valakinek, kizárólag dobással. A mi csapatunkban Simon Balázst látom a legbiztosabb kezű dobónak, de az ő játéka meg nem a dobásról szól. – Játékosként te biztos kezű voltál, akár az utolsó pillanatban is, kire emlékszel még, aki tipikus „gyilkos” dobó volt? – Azért nem akarok példát mondani, mert teljesen más volt a kosárlabda akkor még. Inkább edzői tapasztalatomból említek neveket: Pakson Nick Williamsre vagy Kiss Zsoltra rá lehetett bízni a fontos dobásokat. De mondhatom Deák Attila nevét is, mert vannak remek magyar dobók. – Kérdés persze, hogy el kell-e dobni minden esetben a labdát, ha dobóhelyzet adódik, vagy a jobban kijátszott akciókkal lehet javítani a csapat dobószázalékát? – Úgy veszem észre, a kosárlabda arrafelé tart, hogy dobni kell, amint lehet. Akár a legelső helyzetből, éles meccsen is. Ha bemegy, könnyebb lesz utána a csapatnak, nem szabad hezitálni. Ez nem a csapatjáték ellen szól, de ma már muszáj így is nyomás alatt tartani az ellenfelet. – Az önbizalomról már volt szó, de a dobásnak van technikája is, és azt bizony nem mindenki tanulta meg jól. – Lehet szépen dobni és lehet jól. Van, hogy a kettő együtt jár, de ha valaki nem tökéletes technikával dob, és sikeresen, azon felesleges faragni. Hanga Ádám dobó mozdulatában vannak hibák, de jó százalékkal dob, a csapatnak ez a lényeg. – Mint a te hajdani dobásaid a Zetének, Falcónak, Kaposvárnak… – Én rengeteget gyakoroltam. Nem dobtam szépen, sőt, szerintem nagyon csúnyán. Csak be tudtam dobni.