Amikor beköszönt a nyár, sokan automatikusan a szúnyogokra gondolnak elsőként. Pedig van egy jóval kisebb élőlény, amely évről évre több aggodalmat okoz, mint bármelyik csípő rovar. A kullancs alig néhány milliméteres, szinte észrevehetetlen, mégis képes komoly betegségeket terjeszteni. Az igazán meglepő azonban nem is ez, hanem az, hogy mennyi tévhit él vele kapcsolatban.

Kezdjük rögtön a legismertebbel: a kullancs nem ugrik. Nem tud repülni, és általában nem is a fák tetejéről pottyan az ember nyakába. A legtöbb kullancs a talajhoz közeli növényzeten, bokrokon, magasabb füvön várakozik. Elhaladó gazdaállatra vagy emberre kapaszkodik rá, amikor megfelelő közelségbe kerül.

Sokan úgy gondolják, hogy csak erdei kirándulás során találkozhatunk velük. A valóság ennél jóval hétköznapibb. Kullancsok előfordulhatnak városi parkokban, játszóterek környékén, kertekben, sőt akár a saját udvarunkban is. Az elmúlt évek enyhébb telei és hosszabb meleg időszakai kedveztek a terjedésüknek, ezért egyre több helyen jelennek meg.

A kullancs valójában rendkívül kifinomult „vadász”. Testén olyan érzékszervek találhatók, amelyek képesek érzékelni a kilélegzett szén-dioxidot, a testhőt és bizonyos szaganyagokat. Magyarán: nem lát minket messziről, hanem érzékeli, hogy egy potenciális gazdatest közeledik.

Amikor megtalálja a megfelelő helyet, nem azonnal kezd táplálkozni. Először olyan pontot keres, ahol a bőr vékonyabb és jól vérellátott. Gyakran a térdhajlatban, a lágyékhajlatban, a hónaljban vagy a fejbőrön bújik meg. Ezért különösen fontos, hogy szabadtéri program után ne csak gyorsan végigsimítsuk a bőrünket, hanem alaposan átvizsgáljuk magunkat.

A kullancs csípése önmagában általában nem fájdalmas. Ennek oka, hogy a nyálában olyan anyagok találhatók, amelyek csökkentik a fájdalomérzetet és segítik a vérszívást. Ez az egyik oka annak, hogy sokan csak órákkal vagy akár napokkal később veszik észre a jelenlétét.

A legnagyobb veszélyt nem maga a csípés, hanem az általa terjesztett betegségek jelentik. Magyarországon a legismertebb a Lyme-kór, amelyet baktérium okoz. Korai tünete lehet a csípés helye körül kialakuló, fokozatosan növekvő, gyakran céltáblaszerű bőrpír. Fontos tudni, hogy ez a jellegzetes folt nem minden esetben jelenik meg, ezért önmagában a hiánya nem zárja ki a fertőzést.

Kevesebben tudják, hogy Magyarországon a kullancsok egy része vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladást is terjeszthet. Ez ellen létezik védőoltás, amely különösen ajánlott azok számára, akik sok időt töltenek természetben, erdőben vagy gyakran kirándulnak.

És mi a helyzet az eltávolítással? Az internet még mindig tele van régi praktikákkal. Olajjal bekenni, krémmel lefújni, alkohollal locsolni vagy csavargatni azonban nem ajánlott. A szakemberek szerint a legjobb megoldás, ha minél hamarabb, egy hegyes csipesszel vagy kullancseltávolító eszközzel megfogjuk a bőrhöz közel, majd határozott mozdulattal kihúzzuk. A gyors eltávolítás azért fontos, mert bizonyos fertőzések átvitelének kockázata az idő múlásával növekedhet.

A jó hír az, hogy néhány egyszerű óvintézkedéssel jelentősen csökkenthető a kockázat. A zárt ruházat, a világos színű nadrág, a kullancsriasztó készítmények használata és a szabadtéri program utáni alapos önvizsgálat mind hatékony védekezési módszerek.

A kullancs tehát nem egy alattomos „ugró szörnyeteg”, hanem egy rendkívül alkalmazkodó élőlény, amely évszázadok óta velünk él. Minél többet tudunk róla, annál kevésbé kell félnünk tőle. A természetjárás örömeit nem érdemes feladni miatta – de egy kis odafigyelés nyáron szó szerint egészséget érhet.