Így fogalmazott – valljuk be, rendkívül találóan – Dévényi Tibor, a MÁV Előre SC ügyvezető elnöke, miután nyilvánossá, azaz véglegessé vált az, hogy a korszakalkotó edzői munkával a Klub röplabda szakosztályát az Exraliga élcsapatai közé juttató Fésüs Irén és néhány rendkívüli, a „kemény magot” meghatározó játékos (Tálas Zsuzsanna, Vacsi Evelin, Antal Anett, Kondor Tímea) – azaz csaknem a csapat fele – ezentúl nap mint nap Budapest felé veszi az irányt. Immár nem csupán egy-egy küzdelemkor, hanem a felkészülési időszakokban is, a BSE-t erősítve, képviselve.

A szakértők már most nagy sikerrel és „berobbantással” számolnak – már ami az új edző személyét illeti, annak eddigi tevékenységét mérlegre téve. Nem kétséges ugyanis, hogy a „beszokástól” egyáltalán nem tartó Fésüs edző hamar turbófokozatba kapcsol és (sokadik) címvédésre ösztönözheti a most további talentumokkal gazdagodó együttest. Sőt, már hivatalosan is megkezdték az első, közös felkészülési hullámot. Ugyanakkor, a MÁV közeljövője sem kétséges immár, hiszen a röplabdázás nem szűnik meg – a Pro Patria Electronics távoztával sem. Új szakvezetéssel, új reményekkel indulnak neki a következő idénynek, igaz egy osztályt visszaesve. (Fontos megemlíteni, hogy természetesen nem az elmúlt hónapok nívós és remek eredményei, hanem a pénzügyi- és struktúra-béli változások okozzák – paradoxmód – ezt a kényszerűséget, „leépítést”.) A nagy híréhez méltóvá vált röplabdacsapatot eddig gardírozó szakembernek köszönettel tartozik az otthont adó város és minden izgalmat, kihívást, küzdelmes viadalokat kutató sportrajongó, mivel amit az elmúlt években beáldozott – jó néhány neveltjével együtt -, szinte példanélküli és legalább tiszteletreméltó. Igaz-igaz; a mávos és egyáltalán… maga a röplabda – egyelőre – biztosan nem minősül ún. „látványsportnak”, – így nem örvendhet kiemelt támogatásnak – és „ad absurdum” nem volt képes bajnokcsapatot produkálni… Azonban, – s ez elterjedt vélekedés – akik végigkísérték legalább az elmúlt két év történelminek is nevezhető – várostromhoz hasonlítható – harcait és a ténylegesen bajnoki, top-helyezésekkel büszkélkedő kiemelteket „megszégyeníteni” képes; BSE-t megszorítókat, Vasas-t, UTE-t, BRSE-t, Gödöllőt verő kék-fehéreket felfedezték maguknak, kevésbé fognak meglepődni azon, ha akárhol is, de a Fésüs edzőhöz és tanítványaihoz hasonló mentalitást képviselők által ismét tükörsima lencsén át (kirívó problémáktól mentesnek) csodálhatják ezt a sokak által „rózsaszín szemüvegbe bújtatottnak” titulált sportágat mind több régióban, városban, helyiségben. Erre a „beteljesülést vágyó, igéző prognózisra” néhány szerző bizony rásütheti, hogy „elvakultan könnyelmű és optimista”, ámde a keret, azaz a cél és a lényeg ugyanaz. A realizmusé és az idealizmusé is. Győzni. Azzal az elszántsággal és sanyargató, ámde – a színfalak mögött – szeretni és szerettetni is képes zelotizmussal, amit a MÁV röplabdásai az elmúlt években produkáltak. Ismét, még „dobozoltabban” helyére kerülhetnek a dolgok… legyen szó akár komoly, élvonalbeli szakvezetésről, akár „mezei hálószaggatókról”. Kívánjunk ezért együtt sikereket e két – fentebb említett – meghatározó, sokat megélt csapat és tagjai számára és minden, a következő szezonban is labdapüfölés mellett foglalózó jóakarónak, akikért megéri szorítani, akikkel megéri együtt gondolkodni, akiket támogatni ildomos. Mert a „Labda” forog tovább.