Jézus mindenkinek a Krisztusa. A világ megváltója azért megy fel a Kálváriára, hogy még azoknak is Krisztusa lehessen, akiket mindenüktől megfosztanak. Nem elég a többszöri elesés az ormótlan kereszt rettentő súlya alatt. Valami még hátra van a végső megsemmisülés, a keresztre feszítés előtt. Azokhoz szól a mai tanítás, akiket kifoszt az élet, akiket megfosztanak valami értéküktől, sőt mindenüktől, még a becsületüktől is. A mai evangélium jelzi, hogy legtöbbször ez lépésről lépésre megy végbe. A vakon születettet meg akarják fosztani attól a ténytől, hogy csoda történt vele, és Jézus nem a messiás.

És, ha megnézzük Jézus történetét, látjuk, hogy kezdettől fogva megtettek mindent az „illetékesek”, akik mindent mindig jobban tudnak, sőt csak ők tudnak „mindent”. Először csak kelepcét állítottak fel neki: később azzal vádolták, hogy nem az Isten, hanem Belzebúb, az ördögök fejedelme nevében teszi a csodákat. Aztán elsütötték a „nagy ágyút”: ”nem lehet messiás az, aki a vámosok, bűnösök, utcanők barátja” (Jó lenne ezeknek végig hallgatni Rossini Rágalom áriáját: ”olyat robban, mint az ágyú, irgalmatlan végitélet”).Jézus életében most van a végitélet: megfosztják „ruháitól”, vagyis mindenétől, ami rajta és benne van: az édesanyja által készített köntösétől, isten-emberi méltóságától. A keresztrefeszítés „ördögi szertartásához” hozzátartozik a mesztelenre vetkőztetés. A családok keresztútját járjuk. Sehol sincs kitéve annyira az ember a megaláztatásnak, mint saját családja, vagy közössége körében: viták, veszekedések…bíróság. Megfosztott, kifosztott Jézus irgalmaz a rágalmazóknak és a megrágalmazottaknak.