Két éves várakozás után az Öreghegyi Magyarok Nagyasszonya plébánia kertjében találta meg végső helyét Megyeri Sándor, az ’56-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlás székesfehérvári áldozatának emléket állító kopjafa. Az emlékoszlopot a Megyeri család állíttatta és Tornyai Gábor plébános avatta fel.

Kopjafájának avatásán a mártírhalált halt Megyeri Sándor fia, Megyeri Gábor mesélte el, hogyan és miért halt meg édesapja az ’56-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlás alatt. „Bűne mindössze annyi volt, hogy mint a Seregélyesi Termelőszövetkezet elnöke néhány teherautó élelmet juttatott fel Budapestre az éhező embereknek. A seregélyesi párttitkárnak ez nagyon nem tetszett és közölte vele, hogy ennek szörnyű következményei lesznek.” – emlékezett vissza a múltra. Fenyegetését aztán beváltva a verőemberei 1956. december 10-én a szó szoros értelemben agyonverték. „Elképzelni is nehéz, hogy mire gondoltál, amikor ütöttek-vertek és megaláztak Édesapám. Biztos vagyok abban, hogy ha egy élő ember van még a verőemberek közül, megszólal a lelkiismerete és eljön a kopjafához, hogy bocsánatot kérjen. És bocsánatot fognak kérni azok a közeli és távoli rokonai, akik elfordultak tőle azért, mert éhező embereken segített és más volt a véleménye.” Végül köszönetet mondott Tornyai Gábor atyának, Megyeri Zoltánnak és Megyeri Attilának, unokaöccsének és fiának, hogy segítették a kopjafa felállítását. „Megyeri Sándor nem harcolt, nem küzdött senkivel, egyszerűen csak olyan embereken segített, akiknek élelemre volt szükségük. Ez pedig egy olyan keresztényi gesztus, amit érdemes kiemelni.” – mondta Tornyai Gábor plébános a kopjafa avatásán, egy nappal a plébániának nevet adó Magyarok Nagyasszonya ünnepe után. Kiemelte, hogy Megyeri Sándor története olyan érték, amelynek minden korban érdemes emléket állítani. A Szent Írás szavait idézte: „A szeretetben nincs félelem! Ugyanúgy, ahogy Megyeri Sándornak a szeretet által vezérelt cselekedetében sem volt.” A nagyapja emlékének állított kopjafa történetéről Megyeri Zoltán beszélt: „Szinte napra pontosan két éve annak, hogy elkészült a Fülöp Zoltán, a Csíki Játékszín művésze által készített emlékoszlop. Azóta várja, hogy méltó helyére kerüljön, ugyanis rögös volt az út a mai napig.” Az unoka elmondta, a szabályok szerint közterületre csak szervezetek állíthatnak emléket, magánemberek nem. „Gábor atyát megkeresve ő segített a családomnak abban, hogy nagyapám kopjafája ma itt állhasson az Öreghegyi Magyarok Nagyasszonya plébánia kertjében úgy, hogy „őrző szemeit” hajdani boltján tarthatja.”