Ma Táborhegyen vagyunk: Jézus arca, ruhája vakító fényben ragyog. Azért visz fel ide minket a Liturgia, hogy ne omoljon össze az életünk, a hitünk a keresztutunkon. A következő három stáció mindegyikét a Táborhegy üzenetének vegyük: küld segítséget az édesanyákon, a Cirenei Simonokon, a Veronikákon keresztül

….Jézus édesanyjával találkozik. Ez az édesanyák fájdalmának állomása. Nincs nagyobb fájdalma egy anyai szívnek, mint amikor szenvedni látja gyermekét. Testi, lelki szenvedése egyaránt gyötri…Itt Mária találkozik szenvedő fiával, Jézussal. Mindketten tudják, hogy most az ő szeretetük az egyetlen erőforrás.. Ilyenkor az édesanyáknak erőseknek kell lenni. Nem összeroskadni! Állni: Stabat Mater dolorosa..Ilyenkor csak az édesanyánkba tudunk belekapaszkodni. Istenünk, adj erőt az Édesanyáknak.- …Cirenei Simon segít vinni Jézus keresztjét. Ez a kereszthordozó apák állomása. A férfiak, az apák szívébe a Teremtő Isten erőt oltott, hogy tudjanak segíteni..Ezt is tanulni kell. A legtöbb férfi épp a családjában döbben rá, hogy képes segíteni feleségének, szenvedő gyermekeinek. Cirenei Simon először vonakodott a szégyen fáját vállára venni, később felismerte hivatását.-Istenünk, adj erőt az Édesapáknak. …Veronika megtörli Jézus arcát. Ez a minket segítő testvérek állomása. A bennünk szenvedő Krisztusnak mindig vannak jószívű segítői. Ők tudják, hogy sokszor nincs is másra szükségünk, csak egy jó szóra, néhány percre, hogy elmondhassuk valakinek, nekik, szívünk legnagyobb bánatát. Krisztusnak, nekünk elég egy „kendőnyi idő és figyelmesség”. Istenünk, adj nekünk „kendőt nyújtó szeretetet.”