Ez a Húsvét lényege. Az evangéliumok kendőzetlenül leírják, hogy az apostolok egyike sem tudott szabadulni a keresztrefeszítés borzalmától, és egyikük sem gondolt másra, csak arra, hogy Jézust végleg elveszítették. Nemcsak ők, az asszonyok is, Jézus leghűségesebb követője, Mária Magdolna is arra gondolt, hogy Jézus holttestét elrabolták.

Történések, események egész láncolatára volt szükség, hogy Jézus az összeomlott lelkeket visszahóditsa: földrengés a sír bejáratának szikláját ellökte,- Magdolnát a kertésznek vélt férfi hangján keresztül téríti észhez, hogy szaladjon az apostolokhoz,-Péter és János kételkedve rohannak a sírhoz, hogy az összehajtott kendő láttán döbbenjenek rá az igazságra:Jézus él. Tamásnak még ez sem elég. Közben a „filozófusok” összetákolják a maguk teoriáját: mig a katonák aludtak, Jézus hívei ellopták a holtestét. Mindez folytatódik a történelemben. Ma is ehhez hasonlót élünk át. Az Egyház papjai, hívei úgy tesznek, mintha a feltámadt Krisztus nem is élne itt közöttünk. A filozófusok pedig egyik „izmust” gyártják a másik után és dobják be a köztudatba, hogy agymosásukkal Jézusnak még a nevét is elfelejtse a világ. Ezért mondta nagycsütörtökön a pápa: Európa elvesztette a hitét Jézusban. Népünk is ezen az úton jár. A társadalom- csak néhány százaléka kereszteli meg gyermekét és a statisztikába csak ügyefogyottan írja be a rubrikába, hogy keresztény. Valójában azt sem tudják mi történt karácsonykor és mire emlékezünk most. Éppen ezért kell minden Húsvétkor átélni azt a pillanatot, amikor Jézus azt üzeni apostolainak:Viszontlátásra Galileában.