Füst a szemében – Cseh Tamás indiánnevét választotta a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar énekesre emlékező estjének címéül Vecsei H. Miklós. Zenésztársaival közösen vállalkoztak arra, hogy egy hol vidám, hol könnyes, felemelő műsorban adnak betekintést Cseh Tamás életébe, legfontosabb dalait is megszólaltatva. A MET Arénában több mint 2300 néző előtt kelt életre egy korszak, és annak meghatározó karaktereként az immár másfél évtizede elhunyt előadó.

Eszembe jutottál Cseh Tamás 80. születésnapjára készülve fogalmazódott meg az ötlet Vecsei H. Miklósban, hogy az énekes egész életét történetekben átívelő Beszélgetőkönyv, illetve legismertebb dalai alapján meséljék el Tamás életét, miközben azokat a korszakokat is megelevenítik, amelyekben alkotott. Szabó Balázzsal, Ratkóczi Hubával – és a székesfehérvári előadáson hozzájuk csatlakozott – Beck Zoltánnal egy érzelmekkel teli, felemelő utazásra hívták a közönséget, amely az 1950-es évektől egészen 2009-ig, Cseh Tamás haláláig adott fájdalmasan őszinte képet a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar énekes életéről, pályájáról. …akkor is jó kedvem lesz. A gyermekkorból kinőtt, útkereső Cseh Tamással találkozhattunk elsőként, aki magát gyári munkásként is kipróbálva vonzódik a képzőművészet felé, majd Perkátán rajztanárnak állt, de sorsát nem kerülhette el: a nagyszülőktől érettségi ajándékként kapott gitáron elkezdett dalokat írni. Találkozásuk Bereményi Gézával sorsdöntő lett, amelyből máig meghatározó dalok és albumok születtek. Az örök lámpalázas, önmagát is romboló szenvedéllyel élő énekes egész életét meghatározta ez a – hol működő, hol szünetelő – szimbiózis, amelyben ők ketten alkottak, s amelyet a következő idézet is jól példáz: „Fogunk-e még mi ketten, közösen dalt írni? Majd ha újra angyalok leszünk, Tamás.” Felmentünk a hegyekbe. Az indián kultúra iránti szenvedélyes rajongása egész életét végigkísérte. A Bakonyban lelt menedékre, ahol az őt kísérőkkel indiánok voltak, és minden táborozót egy rá jellemző néven szólítottak. Cseh Tamás a „Füst a szemében” nevet kapta. Tudjuk, sokkal több volt ez játéknál. Már nagybetegen is a faluvégi kis ház jelentette a menedéket, ahol gyakorta kiült a lócára a tornácon az őszi napsütésben. Levél nővéremnek Több évtizedes hullámvasút volt Cseh Tamás alkotói pályája, amelyet előadások és nagylemezek sora kísért. Ezek is mind felvillantak a MET Arénában adott előadáson, betekintést adva a meghatározó dalokba és – a Bérczes László beszélgetőkönyvéből vett részletekkel – ezek megszületésének hátterébe is. Nem te vagy a fontos, hanem a dal. Ezt az igazságot ismerte fel Vecsei H. Miklós, aki alkotótársaival együtt csodás alázattal, igazi átszellemülésben vitte színpadra az emlékműsort. Megmutatva dialógusokban és dalokban Cseh Tamást a maga őszinte valójában, elmesélve egy történetet, ami több generáció számára jelentette a való életet, annak minden – közte a végső – állomásával. Az előadás születéséről, hármuk – Szabó Balázzsal, Ratkóczi Hubával – összekapaszkodásáról is mesélt a szerda esti előadáson Vecsei H. Miklós. Felidézte, hogyan járták végig a legendás énekes életében meghatározó helyszíneket, hogyan mélyedtek el a Beszélgetőkönyvben, s elmesélte azt is, hogyan kapott egyszer felkérést egy arénakoncertre Cseh Tamás, ami végül nem valósulhatott meg, de most, Székesfehérváron erre is sor került. Az est rendezője mindenkinek köszönetet mondott azért, hogy most először, arénakörülmények között is megélhették az előadást. „Bár Tamás testileg már nincs közöttünk, attól még mi, hárman Amerikától Csíkszeredáig érezzük, hogy lélekben mindenhol ott van.” – összegezte Vecsei H. Miklós. …volt egy-két este… – énekelte Cseh Tamás. Nekünk pedig volt ez AZ este, melynek emléke biztosan még sokáig elkísér bennünket.