Már többször említettem, hogy Jézus előszeretettel beszélt arról a sajátos értékrendről, mely legtöbbször épp az ellenkezője annak, amit mi hirdetünk és követünk. Az evangélium olvasása és hellgatása közben minduntalan felkapjuk a fejünket, amikor ezzel szembesülünk. Ami ugyanis nekünk életbevágóan fontosnak tűnik, azt Jézus elhanyagolhatónak nevezi; ami nekünk drágagyöngy, azt Jézus szemétdombra hajítja. „Mit ér, ha az egész világot megnyered, de lelked kárát vallja”….

Ezzel a fejetetejére állított különös és a mai modern világot annyira irritáló stílussal találjuk szembe magunkat a mai evangéliumban is. A történet, a tabló banális. Semmi rendkívüli nincs abban, hogy Jézust vendégül látják a farizeusok, akik mindig mindent másként látnak, mint ó. Látszatra semmi sem történik, a Mester belép a házba, mindenki végig néz a másikán, azzal a különbséggel, hogy Jézus a lelkekbe is lát. És mivel bennük a gőg mindent eltorzít, elmond egy mesét, melyről csak mi tudjuk, hogy példabeszéd: benne az Isten értékrendje, az eredeti életszemlélet, teológia, morális, hozzáfűzve egy örökké érvényes etikett szabály. „Ha vendégségbe hívnak, ne keresd mindjárt az első helyet…Ülj a legutolsó helyre, és majd a házigazda elvezet oda, ahol ő kijelöli neked a hlyedet. Igy válhatnak az utolsók elsővé. De van itt egy másik, forradalmi kijelentés is, mely megmagyarázza akár a Francia forradalmat is.”Ne azokat hívjátok vendégségbe, akik gazdagok és viszonozni tudják, hanem hívjátok a szegényeket, bénákat, süketeket, vakokat”. A farizeusok ugyanis csak a felsőbb rétegek előtt szerették mutogatni jómódjukat. Velük szemben a Mennyei Atya épp az ellenkezőjét teszi: ő a szegények, elesettek vendéglátója. „Ez az isteni értékrend itt találkozik a Nyolcboldogság titkával. Jézus ugyanis kijelenti, „ha ezt teszitek, boldogok lesztek”. Nemcsak a szívünk lesz boldog tőle, hanem így juthatunk be az Örökboldogságba. Igen, ezzel a különleges, fejetetejére állított jézusi szemlélettel. Meg kellene próbálnunk.