„Ami az enyém, az a tiéd is. Ez lehetne a mottónk. Segítő közösség a miénk.” – Németh Enikő

Normal 0 21 false false false HU A tanulás és a sport mindig egyaránt fontos volt Németh Enikőnek, így az iskola mellett hosszú éveken át a Dávid Kornél Kosárlabda Akadémián kosarazott. Szerencsére a Comenius támogatja a fiatalok aktív sportolását (legyen szó hobbi-sportolóról vagy profi versenyzőről), így Enikő első osztálytól kezdve az érettségiig kitűnő bizonyítvánnyal örvendeztethette meg szüleit és év végén rendszeresen kapott dicséretet nyelvtanból, irodalomból, matematikából, történelemből, célnyelvi civilizációból… – miközben a kosárlabdában is kiváló teljesítményt nyújtott (minden nap járt edzésekre is). „A tanórák alatt olyan tudást kaptunk az oktatóktól, hogy hetedikes koromig nem is kellett otthon kinyitnom a tankönyveimet. Elég volt, amit a tanároktól hallottam. Annyira jól magyaráztak.” – árulta el a fiatal lány – „A pedagógusok végig segítettek mindenkinek és nagyon közvetlenek voltak. Ha valaki nem értett valamit, akkor elmagyarázták neki. Mivel itt minden osztály kis létszámú, nagyobb figyelmet is tudtak fordítani a diákokra, mint más iskolákban. Személyhez szabott órákon vettünk részt, s végig partnerként voltunk kezelve.” A tanítási körülmények is kiemelkedőek a Comeniusban: az iskola rendkívül korszerű, modern, technikailag kívánni se lehetne jobbat. Minden évben újra festik a tantermeket, az iskola udvara is folyamatosan megújul és mindig rendezett, s a tisztaságra is nagyon ügyelnek az intézmény belső tereiben és a külső területeken egyaránt. „Olyan családias, igényes, tiszta környezetben tudtunk itt tanulni, mintha tényleg otthon lettünk volna.” – mondta Enikő, aki már általános iskolában megszerezte a középfokú angol nyelvvizsgát, tavaly előrehozott érettségit tett angolból, mellette pedig spanyolul is tanul, mert nagyon tetszik neki a spanyol kultúra és rendkívül hasznosnak is tartja, hiszen a világ számos országában beszélik. „Alapvetően a nyelvtanulás miatt írattak be szüleim ebbe az iskolába.” – mesélte – „Anyukám barátnőjének a fia ide járt előkészítőbe és tőlük hallottuk, hogy nagyon barátságos itt a légkör, kiemelkedően magas színvonalú az angol nyelv oktatása. És valóban ezt tapasztaltam: nagyon sok tanár van, mindenkinek más a tanítási módszere, s ez a sokrétűség igen komplex nyelvtudáshoz segít hozzá. Mivel már kiskorom óta ide járok, nagyon komfortosan érzem magam az angol közegben is, hiszen folyékonyan beszélek ezen a nyelven.” Éppen ezért választotta a nemzetközi tanulmányok szakot továbbtanuláskor, hiszen ezen a területen igencsak hasznát venné nyelvtudásának, s még inkább elmélyülhetne az idegen nyelvek világába. A Comeniusban nagy hatással volt rá alsós osztályfőnöke, Fürné Kiss Zsuzsanna (?), aki kimagasló figyelemmel fordult mindig felé, Geszlerné Hollósi Kornélia (?), aki felső osztályos korában megszerettette vele a magyar nyelv és irodalmat, mert úgy tanította, hogy az mindenki számára érhető és élvezetes volt, valamint Kapócs Balázs magyartanárt, aki a gimnáziumi évek alatt rengeteg segédanyaggal látta el diákjait (megkönnyítve így a tanulást), s még az érettségi tételeket is táblázatokba foglalta – átláthatóbbá téve és összefüggésekbe hozva minden témakört. „Minden tanárunk végig a rendelkezésünkre állt, nyugodtan kereshettük őket ügyes-bajos dolgainkkal.” – mondta Enikő – „Osztályfőnökünk, Peringer Orsolya szinte második anyukánk volt, szívünkön viselte a sorsunkat, megvigasztalt, ha arra volt szükségünk, támogatott és intézte a problémás ügyeinket Virág Barnabással karöltve.” Hozzátette: nagyon örül, hogy már első osztályos kora óta a Comeniusba járt, mert így 12 éven keresztül egymást tudták támogatni az osztálytársaival, akikkel nagyon szoros kapcsolat alakult ki. Biztos pontot jelentettek számára. Iskolán kívül is rendszeresen találkozik velük most, az érettségi időszak alatt is: segítenek egymásnak a tanulásban, közösen gyakorolják az angol nyelvet, jegyzeteket cserélnek és a szabadidős tevékenységeket is együtt végzik. „Ami az enyém, az a tiéd is. Ez lehetne a mottónk. Segítő közösség a miénk.” – mondta, majd kifejtette, hogy az iskolai programok is nagyon jól összekovácsolták őket. Alsósként tematikus táborokba jártak, ahol kreatív programok (hímezés, figura-készítés, énekes feladatok) várták őket, s mivel több évfolyam tanulói vettek részt ezeken az alkalmakon, így nemcsak az osztálytársaival, hanem az iskola többi diákjával is szoros barátság alakulhatott ki. Egy olyan közösség jött létre, amire tényleg bátran lehet mondani, hogy „egy nagy család”. Ez a kötődés gimnazistaként is megmaradt: mindenki örömmel vett részt az iskola angolszász ünnepein, a belföldi és a külföldi kirándulásokon és egyszerű volt a közös munka is. „Közösségi ember vagyok. Mindig igyekeztem az iskolai programok szervezésében és lebonyolításában segíteni.” – tette hozzá Enikő – „Az iskolai ünnepségeknek végig aktív szereplője voltam, s ha bármilyen feladat volt, amit az osztályomra osztottak ki, nyitott voltam rá és magamhoz húztam az azzal járó teendőket. A szalagavatós táncot is én szerveztem meg.” Végezetül elmondta, hogy mi sem bizonyítja jobban, hogy ezt az iskolát tökéletes választásnak tartja ő és szülei is, minthogy húga is a kezdetek óta a Comenius tanulója, s ugyanolyan lelkesen mesél mindenkinek az itteni tapasztalatairól, élményeiről, ahogyan ő.