Van egy gyümölcs, melynek igen magas a tápértéke, rendkívül finom, használják a népi gyógyászatban – mellette pedig romlott húsra, rothadó hagymára emlékeztető szaga van. Annyira büdös, hogy Délkelet-Ázsiában táblák jelzik, hogy hol tilos a fogyasztása. További érdekessége, hogy virágai kizárólag éjjel nyílnak. Ez a durián!

A durián a majomkenyérfa-félék családjába tartozik. Az ázsiai trópusi esőerdőkből származik, de elterjedt a Maláj-félszigeten, India déli részén, Thaiföldön, Indonéziában, Srí Lankán is. Termesztik a Fülöp-szigeteken, Indokínában, Afrika keleti részén, Közép- és Dél-Amerikában. Leginkább kisparaszti gazdaságok foglalkoznak a szaporításával: magról nevelik, 7-15 év kell ahhoz, hogy termést hozzon. A durian fa 40 méter magasra nő, terebélyes, sűrű lombú. Örökzöld, levelei szórt állásúak, virágai 3-30 tagú csomókban fejlődnek: a csésze harang alakú, 5 cimpájú, az 5-7 cm hosszú szirmok fehérek, rózsaszínek vagy aranysárgák. A virágok csak éjjel nyílnak, megporzásuk – valószínűleg – a denevéreknek köszönhető. A 15-30 cm nagyságúra nőtt termés tojás vagy gömbölyded alakú, mely gyakran asszimetrikusan fejlődik, meggörbült. Súlya elérheti a 8 kg-ot is! A terméseket közvetlenül érés előtt szedik le, vagy összegyűjtik a fa alól a lehullt példányokat. A durián külső terméshéja vastag, rostos, zöld színű és tüskék borítják. A tok 5 rekeszes, mindegyik rekeszben található egy mag, melyet puha magköpeny vesz körül. Ez az, ami ehető: íze édes dióbélre hasonlít, zamata igencsak különleges. A magköpenyt főként nyersen fogyasztják, s ajánlott minél gyorsabban elvégezni e műveletet, mivel oxigénnel érintkezve hamar megsavanyodik. Az éretlen, egész termést párolt zöldségként szokás felkínálni, a magokat pedig főzni vagy pörkölni szokták. A cikk további része elolvaható az alábbi linkre kattintva:https://www.fmc.hu/2020/05/09/durian-nagyon-finom-es-rettenetesen-budos/