János evangéliumában gyakran találkozunk ezzel a megfellebbezhetetlen kifejezéssel: „Az abszolút úr tud csak így nyilatkozni önmagáról.. Én vagyok az, aki van.” Igy mutakozik be Jahve Mózesnek. A teremtő Isten szava ez. Megdöbbentő Jézus magabiztossága. Teremtő szavak azok is, amikor kijelenti: Én vagyok az út, az igazság s az élet. Ez magában rejti azt, hogy nincs rajta kívül más. Ezt lehet elfogadni, lehet ellene lázadni, semmibe venni, attól még érvényes marad mindaz, amit Jézus mond az evangéliumban.

Ő a szegletkő, amire épül minden. „Ő általa, ő vele és ő benne”. Hogy ez mennyire így van, mindenki saját maga láthatja egyéni családi élétében.Mindez együtt van jelen ebben a vasárnapi liturgiában, melyet Jó pásztor vasárnapjának hívunk. A pásztor-karakter Jézus legistenibb és legemberibb jellemvonása. Az Ősegyház katakombáiban így ábrázolták őt: pásztor, aki megy hazafelé nyájához és vállán az elcsatangolt bárány.: a mi lelkünk, életünk, sorsunk. Nem ütlegel, ha eltévedünk, lemaradunk, szakadékba zuhanunk..Eljön értünk. Ha kell mentőővet küld, amibe belekapaszkodhatunk, hogy kihúzzon életünk omladékai alól. A botanikus története felejthetetlen: a fia nem fél még a legmélyebb szakadékban sem, hiszen „apám tartja a kötelet” És amikor kihúz, hazavisz és visszatesz helyünkre., megvéd az újabb eltévelyedéstől… Az ajtó ugyanis arra való, hogy biztonságban érezhessük magunkat.”Aki rajtam megy be, az kijár és bejár, és legelőre talál. Jézus azt igéri, hogy ha elfogadjuk pásztorságát, olyan utakra vezet, ahol megtaláljuk életünk boldogságát…”Uram, oly’ jó a Te válladon lenni.