Mint mindig, most vasárnap is délután négy órakor kezdődött a Magyar Pünkösdi Egyház Székesfehérvári Gyülekezetének Istentisztelete a Tompa Mihály utcai gyülekezeti házban. A közösség a város polgármesterét arra kérte, hogy beszéljen arról, milyennek látja a mai világunkat. Dr. Cser-Palkovics András a közösségek fontosságáról és kulturális értékrendünkről is szólt a gyülekezetben.

Az istentisztelet elején Simon István a fehérvári gyülekezet lelkipásztora olvasta fel Pataki Albert, a Magyar Pünkösdi Egyház lelkész elnökének levelét.Az istentiszteleten ott volt Dr. Hárdi Richárd missziós szemészorvos és Béres János, a Magyar Pünkösdi Egyház kongói missziójának vezetője.

A Kongói segélyprogramban intézményeket támogattak, építettek iskolát, kórházakat, a lepratelepeket gyógyszerrel és élelemmel látták el. Menekülteket segítettek, árvaházat támogattak. Évente több tonna gyógyszerrel és élelemmel segítenek.

A Magyar Pünkösdi Egyház Székesfehérvári Gyülekezetének mintegy hatvan felnőtt tagja van. A gyerekeknek Bibliaiskolákat tartanak, és minden vasárnap délután jönnek össze a Tompa Mihály utcai gyülekezeti házban, ami tizenkettő éve már, hogy elkészült.

Hitvallásom, hogy a polgármester legfontosabb feladata a közösségépítés – hangsúlyozta dr. Cser-Palkovics András. ”Sokszor olyan dolgokról kezdenek beszélni polgármester kollégák, amikről nem a polgármesternek kellene beszélni. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet véleményünk, de mindig figyelni kell arra, hogy a településen élők között azt keressük, ami összetart és nem azt, ami szétválaszt bennünket.”
Mint mondta, láthatóan a világ számos része azt keresi, amivel szét lehet választani az embereket és amiben elfelejtjük, hogy mi az igazán fontos, mi tart bennünket össze. „Polgármesterként próbálom azokat a dolgokat keresni, amik bennünket összekötnek Fehérváron. Ezt megtalálhatjuk a történelmi múltunkban is, hiszen a város több mint ezer éve fennáll. Felelősséget és lehetőséget is ad nekünk a keresztény gyökerünk, hitünk és kulturális értékrendünk. Ennek őrzői vagyunk és felelősségünk az, hogy úgy adjuk át a következő generációnak, ahogy mi kaptuk.”
Kitért arra, hogy pontosan tudja a Fehérvár közössége, hogy mit jelent ha ezek az értékek sérülnek, hiszen két templomot is vesztettünk: az egyik az ősi koronázó bazilika, mely nemzetünk történelmi bölcsője, ahol az államiság legfontosabb szertartása a koronázások is zajlottak. Ennek a templomnak sajnos csak romjai vannak meg és a történelem viharai mellett nem szabad elfelejtenünk, hogy a templom köveit mi magunk hordtuk szét, hiszen jórészt ennek a templomnak a romjaiból épült a mai történelmi barokk belvárosunk. Egy másik templomunk is megsemmisült, mégpedig a zsinagógánk egy szörnyű eszme következtében, a város egyik értékes közösségével együtt. Nem szabad ebben az esetben sem elfelejteni, hogy a zsinagóga egy légitámadás következtében sérült meg, helyreállítható lett volna, de a háború után egy másig diktatúra úgy döntött, hogy végleg megsemmisíti. Pontosan tudjuk a városban, mi az, ha értékeink semmisülnek meg és megtanulhatta a közösségünk mit is lehet elveszteni. „Lehet, hogy valami természetesnek tűnik ma, de ha nem teszünk érte egyáltalán nem biztos, hogy természetes lesz néhány évtized múlva és megtanulhattunk azt is, hogy közös felelősségünk, hogyan alakíthatjuk a saját jövőnket.”