Kedden délután elindult a Volánbusz, az Önkormányzat és a fogyatékkal élőket képviselő civil szervezetek közös érzékenyítő programja. Az alkalmanként egyórás program során a buszsofőrök a gyakorlatban, az érintettekkel együttműködve próbálhatják ki a hétköznapokban is előforduló szituációkat.

Elindult a Volánbusz, az Önkormányzat és a helyi fogyatékkal élőket képviselő civil szervezetek közös érzékenyítő programja. Ennek során Lengyel Zsófia, az Önkormányzat esélyegyenlőségi referensének, a Székesfehérvári Érzékenyítő Program elindítójának vezetésével a látás-, mozgás-, hallás- és értelmileg sérült emberek saját maguk mutatják be a buszsofőröknek, mivel segíthetik a közlekedésüket a hétköznapokban. Az érzékenyítés célja, hogy a tantermi körülményeket elhagyva interaktív, személyes tapasztalatokon alapuló oktatásban részesüljenek a Volánbusz autóbuszvezetői. A keddi foglalkozás során – egy helyi közlekedésben használt csuklós autóbusz segítségével -, kis csoportokra osztva zajlott az érzékenyítés. Az első ajtónál a látássérültek, a második, rámpás ajtónál a kerekesszékkel közlekedők, a harmadiknál a hallássérültek, az utolsó ajtónál pedig az értelmileg sérültek mutathatták be, milyen szituációkkal találkoznak a buszos közlekedés során. Az autóbuszvezetők nyitottan, érdeklődve osztották meg saját történeteiket, az interaktív feladatok során pedig maguk is kipróbálhatták, hogy milyen látássérültként vagy kerekesszékben buszra szállni. Lengyel Zsófia, az Önkormányzat esélyegyenlőségi referense elmondta: sajnos mindannyiukat érték már negatív tapasztalatok a korábbiakban az élet sok területén, melyek elkerülhetőek lehetnek a hasonló érzékenyítő foglalkozással. Ahogy fogalmazott, fontos, hogy az autóbuszvezetők egymás között is hírét vigyék a foglalkozáson hallottaknak. „Szeretnénk egy kicsit gördülékenyebbé tenni azt a helyzetet, amikor egy buszsofőr találkozik egy fogyatékkal élővel. Megpróbáljuk a tőlünk telhető legvidámabban, de mégis komolyan és őszintén bemutatni milyen, amikor mi, fogyatékkal élők buszozni szeretnénk.” – fogalmazott Lengyel Zsófia.