A farsangi időszak beköszöntével újra reflektorfénybe kerül az az édesség, amely nélkül szinte elképzelhetetlen ez a vidám, télbúcsúztató időszak: a fánk.

Ilyenkor a konyhákban az élesztő illata keveredik a porcukoréval, előkerülnek a családi receptek és mindenki titokban abban reménykedik, hogy idén sikerül az eddiginél is jobb fánkot sütni.

A farsangi fánk nem csupán sütemény, hanem hagyomány, közös élmény és egy kis bűnös élvezet a nagyböjt előtt.

A tökéletes fánk legnagyobb ismérve az állaga. A jó fánk könnyű, levegős, harapáskor puha, és egyáltalán nem olajos. Ennek titka már a dagasztásnál kezdődik: a tészta akkor lesz igazán szép, ha az alapanyagok nincsenek hidegek, és elegendő időt kap a kelésre. A türelmetlenség itt biztos kudarcot jelent, a kivárás viszont szalagos, szinte felhőszerű fánkokkal jutalmaz.

Érdekesség, hogy a klasszikus világos „szalag” nem véletlenül alakul ki: a fedő alatt indított sütés segít abban, hogy a fánk alsó és felső része eltérően piruljon.

Sokan tartanak a bő olajban sütéstől, pedig a megfelelő hőmérséklet mindent eldönt. Ha az olaj túl hideg, a fánk megszívja magát, ha túl forró, gyorsan megég. A jól eltalált középút viszont eléri, hogy a fánk inkább sül, mintsem olajban ázik.

Egy apró, de hasznos trükk: sütés után érdemes azonnal papírtörlőre szedni a fánkokat, így megőrzik könnyedségüket.

A klasszikus, töltetlen szalagos fánk örök kedvenc, porcukorral megszórva és savanykás baracklekvárral kínálva. Ugyanakkor a farsang a kísérletezés időszaka is.

Egyre többen választják a töltött változatokat, melyeknél nemcsak a töltelék íze, hanem az állaga is számít: a krém akkor az igazi, ha nem folyik, de nem is túl sűrű. Vaníliakrém, csokoládé, mogyoró vagy akár sós karamella is remekül működik. Mások a frissen sült fánkot fahéjas cukorba forgatják vagy csokoládéval, mázzal vonják be – ezek a változatok különösen látványosak egy farsangi asztalon.

Érdekesség, hogy a fánk eredetileg a bőség és a szerencse jelképe volt, ezért is kapcsolódik szorosan a farsanghoz.

Nem csoda, hogy ebből a süteményből ritkán készül „csak egy kevés”: a jól sikerült fánk gyorsan elfogy, még mielőtt teljesen kihűlne.

A farsangi fánk valódi ereje pedig nemcsak az ízében rejlik, hanem abban, hogy összehozza az embereket – mert ahol fánk sül, ott beszélgetés, nevetés és jókedv is van.