Vigadtunk a hétvégén. Bazársor és „ivó-evő helyek” folytak egymásra a Fő utcán – amit olykor megszakított egy-egy értéknövelő pavilon művészetet, kultúrát és sportot hirdetve -, a párhuzamosan futó – és az autósok számára bosszantóan sokáig „elzárt” – úton pedig paprikát és paradicsomot ízesített a hagyma a lecsófőző versenyen.

Ahol érdemes volt megállni: – a Városház téren megrendezett „gólyalábas bábelőadásnál” (gyerkőcöknek), – a Vörösmarty Színház melletti játszóházaknál (szintén a kicsikkel),-a Nemzeti Emlékhelyre és a Rózsaligetre tervezett építményeket bemutató Fidesz-faháznál (a felelősségteljes, és a közpénzek elköltésébe beleszólni akaró székesfehérváriaknak), – a gyönyörű kovácsoltvasakat árusító „mesternél” a Püspökség előtt (szépérzékűeknek), – s a Hősök terén a bazilika altemplománál, ahol egy készséges úriember rendkívül precíz előadást tartott az ott látható sírokról, s történelmi múltunk főbb állomásairól. (E kiemelkedő kulturális emlékeket sajnos nem lehetett lefotózni állag-megóvás miatt…)