Ma a szamariai asszony evangéliumát olvastam fel. Nagybőjti keresztutunk mai stációjánál is asszonyokat találunk a Via Crucison. Ez is jelzi, hogy Jézus milyen fontos szerepet szán nekik. E héten mindannyian meggyőződhettünk erről: lányt, anyát, asszonyt szemelt ki, hogy vele oltsa be, és nemesítse meg az emberiség vad, elvadult fáját: Gyümölcsoltó Boldogasszony. Nélküle nincs szent család, nincs Jézus, megváltás, egyház, Magyarország… Ti mindig kétharmados többségben vagytok!

Mi a közös az evangéliumi asszony és a nyolcadik stáció asszonyai között? A sok közül most kettőt emelek ki: Mindig ott vannak, ahol kell – a másik: Jézus szól hozzájuk Szamariában az asszony ott van a kútnál. Végzi munkáját, amit rá ró az élet. Ez az asszonyok egyik legnagyobb titka: a Teremtő megadta nekik, hogy ösztönösen megérezzék: mi a feladatuk, mikor mit kell tenniük. Az a jó asszony, aki ehhez görcsösen ragaszkodik, mert csak így tudja betölteni hivatását. Nem véletlenül beszél Jézus a vízről, az örök élet vízéről a Jákob kútjához vödörrel érkező asszonnyal. – És a keresztút asszonyai is jól érzik, ösztönösen tudják, hogy nekik most ott a helyük a Via dolorosán, hogy részvétükkel enyhítsék Mesterük rettenetes gyötrelmét.. Ezt a hűséges jelenlétet tiszteli meg Jézus azzal, hogy feléjük fordul, és szót vált velük. A szamariai asszonynak és a kálváriás asszonyoknak is életbevágóan fontos igéket, súlyos igazságokat mond: először magaddal törődj, saját hivatásoddal légy tisztában: hozd ide férjedet, – hozzátok ide gyermekeiteket. Ne engem sirassatok. Legyetek világító lelkek.Egy asszony a börtönben ártatlanul raboskodó férjének karácsonykor sok száz méterre a börtöntől gyertyát gyújtott, és férje a rácsos ablakon keresztül nézte a fényt, és megszületett lelkében Jézus.