Elég türelmes voltam? Nem dolgozom túl sokat? Eleget foglalkozom vele? Nem kellett volna felemelnem a hangomat? És vajon mások hogyan képesek mindezt ennyivel jobban csinálni? Sok anya fejében naponta tucatnyi hasonló kérdés fut végig. A tökéletes anya azonban valószínűleg nem azért elérhetetlen, mert még nem igyekeztünk eléggé. Hanem azért, mert nem létezik.

Az anyasághoz különös módon szinte minden döntés mellé jár egy adag bizonytalanság. Ha dolgozik egy nő, felmerülhet benne, hogy nincs eleget a gyerekével. Ha otthon marad, könnyen azt érezheti, hogy lemarad valamiről. Legyen következetes, de ne túl szigorú. Figyeljen a gyerekre, de ne nevelje „burokban”. Legyen egészséges vacsora, rend, közös program, türelem – és közben természetesen saját élet, munka, párkapcsolat és lehetőleg jókedv is.

Nem csoda, ha valaki egy idő után úgy érzi: bármit csinál, valami biztosan nem elég jó.

A közösségi média még magasabbra teszi a lécet

Régen is összehasonlították magukat egymással a szülők. Csakhogy ma ehhez elég elővenni a telefont.

Néhány perc görgetés után már látjuk is a kreatív tízórait, a ragyogó gyerekszobát, a boldogan kézműveskedő testvéreket és az anyát, aki munka után még edzett, egészséges vacsorát főzött, majd mosolyogva társasjátékozott a családdal.

Csak egyvalami marad ki a képből: ami a fotó előtt és után történt.

Mások életének gondosan kiválasztott pillanatait ugyanis hajlamosak vagyunk a saját teljes valóságunkhoz hasonlítani. A saját napunkból ismerjük az éjszakai ébredést, a reggeli veszekedést, a mosatlan edényeket és azt a pillanatot is, amikor elfogyott a türelmünk. A másik családból lehet, hogy mindössze harminc tökéletes másodpercet látunk.

Van egy munka, amit szinte senki nem lát

És ott van a családi élet láthatatlan része: a fejben vezetett végtelen teendőlista.

Mikor van szülői értekezlet? Kell-e új tornacipő? Mit vigyen holnap az iskolába? Elfogyott-e a fogkrém? Mi legyen a vacsora? Mikor kell időpontot kérni? Mit kell vinni a hétvégi születésnapra?

Külön-külön egyik sem óriási feladat. Együtt azonban folyamatos háttérzajjá válhatnak. Ráadásul nemcsak elvégezni kell ezeket a dolgokat, hanem észben tartani, megtervezni és időzíteni is.

Talán nem tökéletesnek kellene lenni

Az egyik legfontosabb váltás az lehet, amikor a „mindent jól kell csinálnom” helyére az kerül: elég jól szeretném csinálni.

Ez nem azt jelenti, hogy mindegy, hogyan neveljük a gyerekünket. Sokkal inkább annak elfogadását, hogy egy szerető szülő is lehet fáradt, mondhat olyat, amit később megbán, rendelhet vacsorát, felejthet el valamit, és néha egyszerűen elege lehet.

Egy rosszul sikerült reggel nem bizonyítja, hogy valaki rossz anya. És talán annak is van értéke, amikor a gyerek azt látja: a felnőtt hibázott, felismerte, bocsánatot kért, majd megpróbálta másképp.

Az anyaság ugyanis nem vizsga, ahol minden kérdésre elsőre a helyes választ kell bejelölni.

Lehet valaki egyszerre fáradt és szerető, türelmetlen és gondoskodó, bizonytalan és mégis jó szülő. Talán esténként sem azt kellene végiggondolni, hogy „ma mindent tökéletesen csináltam?”, hanem valami sokkal egyszerűbbet:

„Mi volt ma igazán fontos – és abból mi sikerült?”