Két gyönyörű verssel kíván minden kedves olvasónknak áldott, meghitt ünnepeket Körmendi Gitta költőnő:

DecemberFény-gyöngyöket fűz a tél a fenyőfákra,
zöldjükre csillogó hó-pamacsot tűzdel,
jégcsapokat aggat minden egyes ágra,
csillagát a holdfény megtelíti tűzzel.

Egyre elmélyültebb, áldottabb lesz a csend,
őszinte imáját nem zavarja semmi,
a természet tisztán, hang nélkül ünnepel,
hogy az ünnep szép, és igaz tudjon lenni. ÚjévköszöntőZúzmarával földre szállok,
ezüstszirmú fényt szitálok,
szívvel hintem szerte-széjjel,
hogy a holnap fényre lépjen.
Amerre néz, hadd csodálja,
földet ért a mennyek álma,
csillag ragyog minden szemben,
fényszívvel él minden ember.
Őrizd a jót újesztendő!
Legyél bársony-puha kendő!
Legyél biztos, erős fészek,
helye mindünk reményének.
Hadd legyen e szív reménye,
égi kinccsel megtetézve.
Hogy szerető melegébe,
fészket rakhasson a béke.