Amikor kiválasztjuk álmaink tengerpartját, többnyire azt nézzük, milyen kék a víz, mennyire fehér a homok, és hány pálmafa hajlik a naplementében. Arra viszont kevesen gondolnak, hogy a kristálytiszta víz nem mindig jelent tökéletesen tiszta vizet.

Bármennyire kellemetlenül hangzik, a világ számos tengerpartján – sőt időnként Európában is – előfordulhat fekális eredetű szennyeződés. Nem azért, mert valaki a vízbe ment, hanem mert egy heves esőzés után túlterhelt csatornarendszerek, folyók vagy szennyvízkiömlések baktériumokat juttathatnak a tengerbe. Éppen ezért vizsgálják rendszeresen a strandok vízminőségét.

Nem látszik rajta – mégis veszélyes lehet

A legtöbb baktériummal szennyezett víz teljesen tisztának tűnik. Nem lesz zavaros, nem lesz kellemetlen szaga, és sokszor semmi nem utal arra, hogy érdemes lenne óvatosnak lenni.

A laboratóriumok ilyenkor elsősorban az E. coli és az úgynevezett bél-enterococcus baktériumok mennyiségét mérik. Ezek önmagukban nem mindig okoznak betegséget, viszont azt jelzik, hogy fekális szennyeződés kerülhetett a vízbe, amely más kórokozók jelenlétére is utalhat.

Nem kell meginnod a tengervizet

Sokan azt gondolják, hogy csak akkor lehet baj, ha valaki nagy mennyiségű tengervizet nyel.

A valóság ennél jóval egyszerűbb.

Elég lehet néhány korty játék közben, egy hullám, amely az arcunkba csap, vagy búvárkodás közben egy kevés víz a szánkba. A szennyezett vízben található baktériumok és vírusok gyomor- és bélrendszeri panaszokat okozhatnak, de szem-, fül- vagy bőrfertőzések is kialakulhatnak.

Eső után nem véletlenül intenek óvatosságra

Ha nyaralás közben egyik napról a másikra piros zászló kerül a strandra, annak nem mindig a hullámzás az oka.

Nagy esőzések után a csapadék magával sodorhatja a mezőgazdasági területekről, utcákról és csatornahálózatokból származó szennyeződéseket a folyókba, majd onnan a tengerbe. Emiatt a hatóságok sok helyen ideiglenesen lezárják a strandokat, amíg a vízminőség újra megfelelő nem lesz.

A medence sem mindig jelent teljes biztonságot

Sokan úgy érzik, hogy a hotel medencéje minden szempontból biztonságosabb.

Általában valóban az, hiszen a vizet fertőtlenítik és folyamatosan ellenőrzik. Ugyanakkor a klór sem csodaszer. Bizonyos paraziták – például a Cryptosporidium – akár több napig is életben maradhatnak megfelelően klórozott medencében, ezért fontos, hogy senki ne menjen vízbe hasmenéses tünetekkel.

Honnan tudhatjuk, hogy biztonságos a strand?

Az Európai Unióban évente több mint húszezer hivatalos fürdőhely vizét ellenőrzik.

A jó hír, hogy az elmúlt évtizedekben óriásit javult a helyzet: ma már az európai fürdőhelyek mintegy 96 százaléka megfelel az egészségügyi előírásoknak, és a többség kiváló minősítést kap. Ez annak köszönhető, hogy a szennyvíztisztítás sokat fejlődött, és a vízminőséget folyamatosan figyelik.

Mit tehetünk mi?

A legegyszerűbb szabályok a leghatékonyabbak.

Ha egy strandnál figyelmeztető tábla vagy fürdési tilalom van, ne menjünk a vízbe. Lehetőleg ne nyeljünk tengervizet, fürdés után zuhanyozzunk le, nyílt sebbel pedig inkább kerüljük a természetes vizeket.

Ha pedig a nyaralás alatt hasmenés, hányás, magas láz vagy erős hasi görcs jelentkezik, ne legyintsünk rá egyszerű gyomorrontásként. Egy vízzel terjedő fertőzés is állhat a háttérben, amely kiszáradáshoz vezethet, különösen a nyári hőségben.

A tengerpart továbbra is az egyik legjobb hely a kikapcsolódásra – de ahogy a naptejre és az UV-sugárzásra figyelünk, úgy a víz minőségére sem árt egy pillantást vetni. Néha egyetlen információ is elég ahhoz, hogy a nyaralás valóban csak a kellemes élményekről szóljon.