Már semmi sem lesz olyan, mint régen – fogalmazott Rockenbauer Lajos, a Comenius igazgatója, amikor arról beszélt, milyen tervek állnak a két tanítási nyelvű iskola előtt. Az elmúlt év nehézségeiről, az abból fakadó lehetőségekről számolt be az igazgató.

Tavaly márciusban, a karanténidőszak kezdetén is felkészülten fogadta a Comenius az új helyzetet, annak ellenére, hogy ez mindenkinek új volt. Hogy sikerült megoldani a távoktatást, azt, hogy a tananyagok online is gördülékenyen jussanak el a diákokhoz? A külső mérések, eredmények adják vissza igazán, hogy mennyire voltunk eredményesek. Ilyenek az emelt szintű érettségi eredményei, amelyek nagyon jól sikerültek. Nem mellesleg a végzősök, kettő kivételével, felsőfokú C1 komplex nyelvvizsgával távoztak az iskolából. Tehát nem estünk vissza, ami részben annak is köszönhető, hogy az előző évek felkészítése jó volt. Nem hirtelen, az utolsó pillanatokban történt a felkészítés, így jó erős alapokat és tudást kaptak a gyerekek, mire elindult az online oktatás. A másik pedig, hogy tényleg felkészültek voltunk, mert többen – Réka lányom vezetésével – a Microsoft-hoz jártunk, hogy felépíthessük a szükséges rendszert. Ahogy bejelentette miniszterelnök úr, azon a bizonyos szombati napon, hogy hétfőtől távoktatás lesz, én hétfőn fél 3-kor a kémia előkészítőmet már Teams segítségével tartottam, méghozzá kísérletezve.
A gyerekeknek azért mégis meglehetősen megterhelő volt ez a fajta tanulás, annak ellenére is, hogy számukra ezek az eszközök már természetesek. Hogy élték meg a gyerekek, hogy lehetett őket felhozni lelkileg, ha szükséges volt? A kicsik nagyon rosszul viselték, be kell vallani. Ahogy hallottam, ez máshol is így volt. Egy gyereket ugyanis nem csak tanítani kell, hanem ha szüksége van rá, meg is kell ölelni. Az alsó tagozat e nélkül, nálunk legalábbis, nem megy. Megpróbáltak mindent a tanítónénik, de a személyes kontaktust nem pótolhatta semmi. Az 5-6. osztályosoknál sem volt olyan jó a helyzet, de úgy 7. osztálytól alakultak a dolgok. Érdekes nevelési kérdések is felmerültek: pár gyerek úgy gondolta, hogy most aztán jól el lehet bújni. De hát bizony minden látszódott: hogy bejelentkezett-e, hogy mikor jelentkezett be, mikor lépett ki, ezt mind naplózta a rendszer, kitörölhetetlenül. Voltak próbálkozások. Viszont a többséget, a nagyokat, 11-12. osztályosokat kevésbé terhelte meg az új helyzet, sőt! Sokkal elmélyültebben tudtak tanulni, mert nem zavarta meg őket az iskolába járás, nem volt meg az iskolában kötelezően eltöltendő idő. Egy óra ugyanis az iskolában, nem biztos, hogy mind a 45 percig úgy pörög, hogy azt végig is dolgozza a gyerek. Ma már csoportfelosztással minden gyermek aktívan dolgozik a kontakt órákon, igen, de ez már az új rendszer eredménye. Rögtön az új tanév elején úgy kezdtem, hogy a 10. osztályosoknál három fős csoportokat hoztunk létre, melyeknek online kellett együtt dolgozniuk. Így az osztályteremben úgy dolgoztunk, hogy a kísérletezésre is jutott idő, és közben intenzíven haladtunk 48 gyerekkel. Pillanatok alatt kidolgozták az anyagokat, párhuzamosan egymással, osztálytermen belül, de laptopokon és telefonokon. Gyakorlatilag az órákon már készenlétben álltunk, mert nem lehetett tudni, hogy másnap már otthonról kell-e ugyanezt megcsinálni. Mint ahogy erre sor is került, az órák pedig szinte ugyanúgy folytatódnak, mint korábban a tanteremben. Sokkal eredményesebb ez, s úgy gondolom, hogy akár fele annyi idő is elegendő egy 11. osztályosnak az iskolában, hogyha azok a foglalkozások nagyon jól elő vannak készítve. Akkor pedig már az is szinte mindegy, hogy otthon vagy az iskolában történik meg az oktatás. Ezért látom azt is, hogy lassan szakítani kell azzal, hogy a nagy gyerekek napi 7-8 órát bent vannak az iskolában. Nem hatékonyabb.
A nyárra visszatérve, érdemes megemlíteni azt a nagy informatikai infrastruktúra fejlesztést, amelynek köszönhetően jelentősen javult a helyzet az iskolában. Ezt a karanténhelyzet tette szükségessé vagy eleve tervezett volt? Tervezett volt, de a karanténhelyzet miatt vetődött fel, hogy hoppá, mi lesz, hogy ha szeptembertől folytatódik az online oktatás. Ezért lett az új wifi, a 25 laptop, a szerverek cseréje, a géptermek cseréje is. Volt szó arról is, hogy ennek köszönhetően el lehet kezdeni egy újfajta módszertant, melynek lényege, hogy nem lesz szükség tankönyvekre, elég lesz a laptop, amit a gyerek a tornazsák mellett hoz az iskolába. Persze a nagyobbaknál. Ez az irány elindult? Átmeneti állapotban van ez a téma, hiszen nehéz elszakadni a tegnaptól. Mozdulunk ebbe az irányba, hiszen egyre több az anyag fent az online felületeken. A pedagógusnak eddig is az volt a feladata, hogy nem a tankönyvből tanítja a tankönyvet, hanem feldolgozza a tananyagot és a tankönyvet egyfajta segédeszköznek tekinti. A laptopok világában ennek a feldolgozottsági szintnek már több évre visszamenőleg meg kellene lennie minden tanárnál, a tudásanyagot már korábban rögzíteni kellett volna ahhoz, hogy ez az elképzelés azonnal elindulhasson. A 2020/21-es tanév félévéhez közelítve tudjuk, hogy a távoktatást meghosszabbítják 9. osztálytól felfelé. Ezt akkor tartja a Comenius. Nehéz lesz? Nem lesz nehéz, de nem örülünk neki, a gyerekeknek ugyanis kellenének már a szociális kapcsolatok és az érettségire is készülniük kell. Ami persze így is működik. Óriási nagy feladatot végeztek el a bölcsészek a Comeniusban azzal, hogy bevezettek egyfajta felkészítő módszertant. Portfólió rendszernek hívjuk, ami azt jelenti, hogy a diákok maguk állítják össze a saját „portfóliójukat” minden érettségit érintő témakörben. Vegyük például József Attilát – nem biztos, hogy az egyik diák ugyanazokat a verseket fogja feldolgozni, mint mások. Egyénileg vagy kis csoportban, teamsen keresztül rakják össze azt a mennyiségű verselemzést, esszét, ami már értékelhető. Így egy témáról többféle portfólió készül, amelyre pontokat kapnak. Így állnak össze az értékelhető munkák, s derül ki a tanárok számára, hogy a tudásszint, amit a diákok belefektettek, elegendő-e az érettségihez. Ez a tanárnak persze nagyon sok munka, de nagyon lelkesek, mert rátaláltak valami újra, ami a gyereknek jobb, mint ami eddig volt. Kapócs Balázs ennek a témának a vezetője a Comeniusban. Az iskolát sem kerülte el a járvány, sokakat érintett. Ez nehéz időszak lehetett ilyen szempontból is. A kollégák nagyon vigyáztak magukra, így noha páran elkaptuk a vírust, de nem következett be a dominóelv, amely mindenkit ledöntött volna a lábáról. Engem konkrétan nagyon megviselt a vírus, de szerencsére senkit nem fertőztem meg. Nagyon sokat teszteltem az iskolában is a kezdetektől, így bárki, ha úgy érezte, hogy valami nem stimmel, máris mehetett teszteltetni. Először vértesztünk volt, mostanra azonban már garatteszttel dolgozunk. Talán ennek is köszönhető, hogy a 83 főállású alkalmazottból 5 fő kapta el a vírust. Milyen tervekkel indul a Comenius az új évnek? Azt gondolom, hogy a régi világ többé már nem jön vissza, a Comeniusban legalábbis biztosan nem. Mindazt, amit profitáltunk ebből – hogy új utakra kényszerültünk, hogy a versenyszférához képest olyan 10-15 éves lemaradást hoztunk most be fél év alatt, beépítjük a tanítási módszertanainkba.