Nyáron sokan úgy gondolják, hogy ha télen, tavasszal és ősszel rendszeresen sportolnak, akkor a kánikula sem jelenthet akadályt. Felhúzzák a futócipőt, elindulnak a szabadtéri edzésre, vagy ugyanazzal az intenzitással vágnak bele a megszokott mozgásba, mint az év többi részében. A szervezet azonban egészen másképp működik 35 fokban, mint egy kellemes tavaszi napon.

A hőségben végzett sport nem önmagában veszélyes. A probléma akkor kezdődik, amikor figyelmen kívül hagyjuk, hogy a testünk egyszerre két komoly feladatot próbál megoldani: teljesíteni az edzés során és közben megakadályozni a túlmelegedést.

Már nyugalmi állapotban is jelentős munkát végez a szervezet a hőleadás érdekében. Az erek kitágulnak, a szív gyorsabban dolgozik, fokozódik az izzadás. Amikor ehhez még intenzív mozgás is társul, a test hőtermelése jelentősen megnő. A keletkező hőtől valahogy meg kell szabadulni, különben a belső hőmérséklet veszélyesen emelkedhet.

Sokan azt hiszik, hogy a legnagyobb veszély a kiszáradás. Valójában ez csak az egyik probléma. Az izzadással nemcsak folyadékot veszítünk, hanem ásványi anyagokat is, miközben a keringési rendszerre is egyre nagyobb terhelés nehezedik. A szívnek egyszerre kell ellátnia az izmokat oxigénnel és biztosítania a bőr fokozott vérellátását a hűtés érdekében.

Éppen ezért fordulhat elő, hogy ugyanaz az edzés, ami tavasszal könnyűnek tűnt, nyáron szokatlanul megterhelővé válik.

„A sportolók gyakran alábecsülik a hőség hatását. Nem azért teljesítünk rosszabbul nyáron, mert gyengébbek lettünk, hanem azért, mert a szervezetünk jelentős energiát fordít a hűtésre. Ezt tiszteletben kell tartani.” – mondja Temesvári Márta kettlebell edző.

A szakember szerint a legveszélyesebb időszak általában a késő délelőtti és a kora délutáni órák közé esik, amikor az UV-sugárzás és a hőterhelés egyszerre magas. Nem véletlen, hogy a legtöbb profi sportoló is a reggeli vagy az esti órákban végzi a szabadtéri edzések jelentős részét.

A hőség egyik alattomos tulajdonsága, hogy a problémák gyakran fokozatosan jelentkeznek. Először csak szokatlan fáradtságot érzünk. Ezután romolhat a koncentráció, lassulhat a reakcióidő, megjelenhet a fejfájás vagy a szédülés. Sokan ilyenkor még azt hiszik, hogy „csak ki kell bírni”, pedig ezek már a szervezet figyelmeztető jelzései lehetnek.

A hőkimerülés tipikus tünetei közé tartozik az erős izzadás, a gyengeség, a hányinger, az izomgörcsök, a szédülés és a fejfájás. Ha ezek jelentkeznek, az edzést azonnal meg kell szakítani, árnyékos vagy hűvös helyre kell húzódni és meg kell kezdeni a folyadékpótlást.

Még súlyosabb állapot a hőguta, amikor a szervezet hőszabályozó rendszere már nem képes megfelelően működni. Ez életveszélyes állapot, mely sürgős orvosi ellátást igényel.

A páratartalom különösen megtévesztő tényező. Egy 30 fokos, párás nap sokszor nagyobb terhelést jelenthet, mint egy szárazabb 35 fokos időjárás. Ennek oka, hogy az izzadság nehezebben párolog el, így a szervezet kevésbé tudja leadni a felesleges hőt.

„A nyári edzések során nem a hősies teljesítmény a cél, hanem az okos alkalmazkodás. Néha a legjobb döntés az, ha csökkentjük az intenzitást, rövidítjük az edzést vagy más időpontra tesszük át.” – hangsúlyozza Temesvári Márta.

A jó hír, hogy a szervezet képes alkalmazkodni a meleghez. Néhány nap vagy hét alatt hatékonyabbá válik az izzadás, javul a hőleadás, és csökken a keringési rendszer terhelése. Ez azonban fokozatos folyamat, ezért különösen veszélyes lehet az év első nagy hőhullámában ugyanazzal az intenzitással sportolni, mint hűvösebb időben.

A nyári sportolásnak számos előnye van. A hosszabb nappalok, a szabad levegő és a mozgás öröme sokakat motivál. Azonban a kánikulában a siker nem azt jelenti, hogy mindenáron legyőzzük a hőséget. Sokkal inkább azt, hogy együttműködünk a saját szervezetünkkel.

A legerősebb sportoló nem az, aki figyelmen kívül hagyja teste jelzéseit, hanem az, aki időben meghallja őket.