Nagy Dániel az elmúlt bajnokság tavaszi szezonjában jóval többször jutott szóhoz a csapatban, mint ősszel, s mondhatjuk, nem okozott csalódást, hiszen robbanékonyságával, gyorsaságával hasznos játékosa a Fehérvár FC-nek.

– Hogy látod mindezt? – Némileg felemásra sikerült számomra az év, én nem éreztem, hogy akkora „ász” lennék, vagy hogy jóval többet nyújtottam volna a társaimnál. Közhely, de nyilván nekem is voltak jobb és gyengébb meccseim, akárcsak másoknak. Örülök annak, hogy játszhattam, hogy a szurkolók elégedettek voltak velem és a szakmai vezetés is bízott bennem. – Melyik volt számodra a legjobb mérkőzés? – Talán a Győr elleni, ahol fontos gólpasszt adtam Alisonnak és ezzel a góllal győztünk végül. Rúgtam egy gólt is a REAC ellen. Érdekes, többször tapasztaltam, hogy amikor úgy érzetem, jól ment a játék, akkor a kívülállók ezt másként értékelték, s igaz ennek a fordítottja is: egy-egy, saját megítélésem szerinti gyengébb meccsem után többen mondták, „Bravó, csak így tovább!” – A leggyengébb teljesítményed? – Kecskemét és MTK. Utóbbin kifejezetten gyengén játszottam. – Csalódás? – Minden olyan mérkőzést, amelyen előrébb léphettünk volna és ez mégsem sikerült, csalódásnak éltem meg. – Ezt tehát a múlt, de beszéljünk most a jelenről: nagyjából egy hete kezdődtek meg az edzések. Milyen most a hangulatod és az öltöző hangulata? – Mindenki nagyon várja az előttünk álló szezont. Mivel még nagyon az elején vagyunk a felkészülésnek, a hangulat visszafogott – én furcsának mondanám -, pedig a keretben nem voltak óriási változások. Ugyan vannak érkezők és biztosan lesznek még távozók, néhány játékosban pedig ott van a jövőjét illető bizonytalanság, egy biztos: nagyon szeretnénk megmutatni, hogy ennél sokkal többre képes a csapat! – Az edzéseket egyelőre Varga István vezeti még, de mellette ott van Bódog Tamás is. Mások mostanság a tréningek? – Bódog Tamás irányításával csinálunk olyan gimnasztikai és erősítő gyakorlatokat, amelyek számunkra újak, de alapjában véve a megszokott rend szerint folyik minden. A pályaedző persze nagyon figyel minket, de a legnagyobb részét a munkának egyelőre Varga István vezényli. – Hogyan fogadtad Mohl Dávid távozását, hiszen neked nemcsak csapattársad volt, de az egyik legjobb barátod is? – Nagyon rosszul esett. Tudom ugyan, hogy a szurkolók közül sokan nem kedvelték, de azt gondolom, sokszor alaptalanul „találták meg.” Más is játszott gyengén és mégsem bántották érte annyit, mint a Dávidot. A rossz megítélése végül az egész közérzetére rányomta a bélyegét, így aztán örült, hogy távozhat innen. Furcsa lesz, hogy nem ül majd mellettem az öltözőben és nem idétlenkedünk együtt. – Végül egy személyes kérdés: mikor lesz időtök a feleségeddel elmenni nászútra? – Egyelőre nem tervezzük, hiszen benne vagyunk a lakás-projektben, s ez most minden pénzünket felemészti. Ez azt jelenti, hogy ha sikerül, akkor legkorábban is csak a téli szünetben lesz lehetőség arra, hogy néhány felhőtlen napot töltsünk el valahol kettesben.