„Az elemi iskola végeztével bojtárnak kellett állnom apám halála miatt, ahol egyetlen szórakozásként ajándékba kapott bicskával utánozni próbáltam a számadó fiát, aki szebbnél szebb ostornyelet, botokat és egyéb apróságokat készített(1938-42). 1942-ben kovácsinasnak álltam. Ettől kezdve semmi lehetőségem nem volt a hosszú munkaidő miatt faragni.” – emlékezik vissza Önéletrajzában Nász István, akinek hétfőn nyílik kiállítása székesfehérváron.

A művész 1980-ban ment nyugdíjba, és automatikusan kezébe vette a faragókést: a dunántúli pásztorfaragás mintáit, motívumait használja. Nem „eladási szándékkal” alkot, hanem a családjának ajándékozza az elkészült műveket. A nagyközönség viszont hétfőtől egy hónapon át gyönyörködhet munkáiban a székesfehérvári Városi Könyvtár Széna téri Tagkönyvtárában, ahol 16 órakor kiállítása nyílik. Bognár Ágnes olvasóvezetőtől megtudtuk, hogy a tárlatot Komendó Gabriella ajánlja az érdeklődők figyelmébe.