„Ne felejtsük el azokat, akik ezért a városért tettek, alkottak!” – ezekkel a gondolatokkal avatta fel a kétszeres Munkácsy Mihály-díjas festőművész, Áron Nagy Lajos emlékművét, a civil kezdeményezésre elkészült köztéri alkotást dr. Cser-Palkovics András polgármester. Bobory Zoltán a művész munkásságát felidéző szövegrészleteket olvasott fel, amelyek képet adtak a lokálpatrióta művészként és rajzpedagógusként ismert alkotó személyiségéről, akit sokan tekintettek mesterüknek, barátjuknak, pártfogójuknak.
Emlékművet avattak ma Áron Nagy Lajos, a kétszeres Munkácsy Mihály-díjas festőművész, Székesfehérvár Díszpolgárának a tiszteletére.
A művész életének nagy részét Székesfehérváron töltötte: lokálpatrióta alkotóként és rajzpedagógusként kivívta barátai, kollégái, tanítványai és az egész város megbecsülését, és nagy hatással volt Székesfehérvár képzőművészeti életére. A Képzőművészeti Szövetség Területi Szervezetének elnökeként segítette a város, a megye és a régió művészi eseményeit, így nagyon sokan kerültek vele szakmai kapcsolatba. A Szent István Király Múzeum gyűjteménye nagy számban őriz Áron Nagy Lajos alkotásokat, főleg festményeket és akvarelleket.
Dr. Cser-Palkovics András polgármester ünnepi beszédében azt az örömét fejezte ki, hogy az avatóünnepségre sor kerülhetett az elmúlt nehéz időszakot követően. A civil, székesfehérvári magánemberektől érkező kezdeményezés szimbolikus jelentőségéről beszélt, hiszen először egy méltó közterület kapta meg Áron Nagy Lajos nevét, most pedig elkészült egy rá emlékeztető alkotás: „Leginkább azért fontos a mai nap, mert emléket állíthatunk egy embernek, aki igazi lokálpatriótává vált: a ’30-as években érkezett a városba, és szerencsére itt is maradt Székesfehérváron. Alkotott művészként, és alkotott tanáremberként, mindkettő hangsúlyos és nagyon fontos. A közterületek alkotásai arra is rávilágítanak, hogy ne felejtsük el azokat, akik ezért a városért tettek, alkottak – az élet különböző területein.” – fogalmazott a polgármester, és azt fejezte ki, az emlékművek jó mementók, hogy a fehérváriak igazán büszkék legyenek a Vörösmarty Színházban, a Hotel Magyar Királyban vagy kiállításon található alkotások apropóján. Dr. Cser-Palkovics András azt mondta, annak az állandó kiállítótérnek a megvalósítását tűzték ki célul, ahol a helyi művészek – köztük Áron Nagy Lajos – alkotásait és életpályáját mutathatják be úgy a fehérváriaknak, mint az ide látogató vendégeknek.
A festőről elnevezett téren Bobory Zoltán, a Vörösmarty Társaság elnöke szövegrészleteket olvasott fel a művész munkásságáról – köztük egyet a finn testvérvárosba, Kemibe tett utazásáról, amit maga a művész örökített meg periodikában: „Keverem az álmot a valósággal, amikor kibontakozik a sűrű ködből, és nyílik előttünk egy varázslatos világ.” Saitos Lajosnak az Áron Nagy Lajos 100 című kötetéből idézett részletben elhangzott, hogy utazónapló helyett Áron Nagy sajátos módszerrel, ecsettel és tollal jegyezte le utazásának egyes állomásait. „Ezekből a vázlatokból a későbbiekben színes festményeket is készített a művész, aki a napló belső borítóján egy fényképen „néz” ránk, miközben „örökösen” alkot.” Rengeteg ember tekintette mesterének, barátjának, pártfogójának, egy olyan ember volt, aki nem sajnálta idejét és energiáját arra, hogy segítsen a pályakezdőknek. Már azoknak a figyelmét is felkeltette, akik nem feltétlenül ismerték olyan közelről, mint alkotótársai.
„Óriások jártak itt közöttünk, valódi, hús-vér óriások. Nem lehet feledni, ahogy szivarfüstben, jellegzetes, lobogó bő kabátban sokak köszöntését barátságos mosollyal, intéssel viszonozta, tanítványnak, művésztársnak, barátnak, ismerősnek. Úgy, ahogy a Basa-Bástya utca lakói megőrizték emlékét (…)” – zárta beszédét Bobory Zoltán.
A Nagy Edit által készített szobrot a polgármester és Molnár Dezsőné, az Áron Nagy Lajos hagyaték gondozója leplezték le.
Az ünnepség résztvevői végül a tisztelet virágait helyezték el az új emlékműnél.