Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE A napokban egy jól sikerült családi drámának voltam a szemtanúja. Heteken keresztül azon vitatkoztak a fiatal házasok, hogy otthon egy fontos dolgot meg kell csinálni egyiküknek.(A tanmese miatt teljesen közömbös, hogy az illető férj vagy feleség volte). A válasz mindig az volt: Igen, de nincs rá időm. A másik gondolt egy merészet, és elhatározta, hogy többet nem hozza szóba, és maga fogja elvégezni. Igy is történt, de a következő, nem várt módon: Megkérte hitvesét, nézzen az órájára, miközben ő megcsinálja a kért dolgot….Csak 5 perc kellett hozzá.

Mindez a mai evangélium kapcsán jutott eszembe. Márta és Mária vendégül látják Jézust. Márta, a háziasszony azonnal a Mester méltó kiszolgálásával, a főzés-sütés számtalan gondjával van elfoglalva és elvárná, hogy nővére, Mária is vegye ki a részét mindebből. Igen ám, de ő most fontosabbnak tartja, hogy végre szemtől szembe láthassa ezt az isten-embert; lábánál ül, issza minden szavát. Márta szóvá is teszi, gondolván, hogy beszélgetni később is ráérnek- Jézus megdicséri a szorgos Mártát, de tapintattal Máriát is megvédi, mondván:”Mária a jobbik részt választotta”. Megérkeztünk a mába. Mert valóban, ebben a megbolondult, sarkaiból kifordult világban, melynek jelszava: „Sietni, sietni muszáj! Minél gyorsabban és minél többet”, ebben a világban nem érünk rá arra sem, ami pedig létkérdés. Az pedig, hogy itt és most mi a legfontosabb, egyedül a szeretet tudja diktálni és megvalósítani. Szeretni Istent és a felebarátot! Ez a keresztény életszemlélet lényege. 168 óra van egy hétben. Óriási idő. Ebből egy órát kell, kellene adni az Istennek vasárnapról-vasárnapra. Mi a válasz? Nincs időm. Nem tudunk egy órát adni Annak, akitől az egész 168 órát, sőt az életünket kaptuk Uram, add hogy észre vegyem, amikor betérsz hozzám…..