„Pőrére vetkőzik előttük a lélek, / érzelemhúrokon akkordot fog kezük, / hangjai a világ összes dallamának, / mely épp úgy szól értük, mint ahogy ellenük…” – hangzottak el Körmendi Gitta verssorai a Bányató Galériában rendezett legutóbbi kiállítás-megnyitó alkalmával. A tárlaton egy család három generációja mutatkozott be: az unoka – Miliás Dóra, az anyukája – Temesvári Judit, s a nagymama – T. Tatai Zsuzsa.

A Galéria rendezője, Simon M. Veronika különös boldogsággal fogadta az alkotókat, hiszen eddig még soha sem fordult elő, hogy egy családban ennyi tehetséges, és önmagát fejleszteni kívánó művész-lélek tárulkozzon fel ily’ módon a nagyközönség előtt. Ráadásul mindannyian az ő irányítása alatt, az SMV 2000 Festőtanodában ismerkednek meg a festés rejtelmeivel. Először a „trió” legfiatalabb tagja, Miliás Dóra kezdett el festeni, s az órákra rendszeresen elkísérte nagymamája, T. Tatai Zsuzsa is, aki hamarosan maga is kedvet kapott az alkotáshoz – ebben persze közrejátszik az is, hogy ifjú korában nagyon sokat (és nagy tehetséggel) rajzolt, s ezek az emlékek hirtelen előtörtek belőle. Számára az „Út” a fontos, nem a „Cél”. Ellenben lánya, Temesvári Judit szemei előtt inkább a „Cél” lebeg – azért kapcsolódott be a „művészkedésbe”, mert látta, milyen gyorsan, s milyen kiváló eredményeket ér el lánya és édesanyja Simon M. Veronika útmutatásainak köszönhetően. Bár még nincs egy éve, hogy Judit is ecset után nyúlt – már olyan magabiztosan kezeli a színeket, hogy a klasszikus megformálásokról áttért a modern szín- és formavilágba, amely nagy bátorságot és biztos harmónia-érzékelést kíván. (E tárlaton látható is egy sorozata a „modernség” égisze alatt.) Őt tehát most főként ez az irány motiválja, míg T. Tatai Zsuzsa inkább a hagyományok híve (külön kiemelendő a Bányatóban bemutatott lófejes festménye), Dórát pedig a „báj” és a „keresés” jellemzi – bár meg kell jegyezni, hogy nincs még egy ilyen fiatal gyermek, akinek önálló kiállítást rendeztek volna Fejér megyében, amely már alapjában tehetségét bizonyítja!E három alkotó egyébként általában „közös fejlődésen” megy keresztül: a nagymama házának padlásterében kialakítottak egy részt, ahol mindannyian felállították a nagypapa, Temesvári Gyula által készített festőállványaikat (igazi ezermester a papa), s állításuk szerint az egymás kritizálása, a másik festményében való hiba-keresés az, ami a leginkább sarkallja őket a tökéletesítésre. Ennek ellenére a harmónia ott van közöttük, s az egység, amit képviselnek, minden szemlélőt boldoggá tesz: látni, hogy milyen nagy, erős szeretet lehet egy családban, ahol nemcsak a szív és a vér köti össze a tagokat, hanem még a hobbi is… Képgaléria a tárlat-megnyitóról: