Szentmisén emlékeztek dr. Glósz Ervin atyára halálának 10. évfordulóján az öreghegyi plébánián. A Magyarok Nagyasszonya-templomban a szertartást követően mutatták be az „Öreghegyi szőlőtő – In memoriam dr. Glósz Ervin” című emlékkönyvet.

Tíz évvel ezelőtt, 2010. november 6-án hunyt el dr. Glósz Ervin atya, aki lelkipásztori szolgálatát mindig, mindenkor erőt adó hittel, derűvel és hozzáértéssel végezte. Az öreghegyi plébánia hívei szentmisével és az atya személyét, életét és cselekedeteit felidéző emlékkönyv bemutatójával emlékeztek meg az évfordulón. Az ünnepi szentmisét Dékány Árpád Sixtus atya, ciszterci szerzetes tartotta, aki a Szentírásból vett idézettel kezdte az emlékezést. „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket. Akiket ugyanis előre ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy fiának képmását öltsék magukra.” Ervin atya embersége, derűje és minden találékonysága ajándék volt számára Istentől. „Egész egyénisége, stílusa, derűje, tervei, munkája érzékelteti számunkra, hogy ő valóban örök életet akart és nem csupán valamilyen életet. De nemcsak magának, hanem nekünk is: gyerekeknek, szülőknek, időseknek, betegeknek, barátoknak. Emberként Krisztus képmására lenni… ez volt az ő programja. Ez a szerzetesi létforma lényege is. Ezért tudott közösségformáló és megtartó személyként szolgálni és élni. Tudása, tehetsége, humora, jó kapcsolatteremtő képessége nem érdem volt számára vagy kényelmes adottság, hanem eszköz, lehetőség a kezében mások gazdagításához, felemeléséhez.” – emlékezett a ciszterci szerzetes. A szentmisét követően Bach “Ave Maria” című műve csendült fel Gáspár Ágnes és Regős Gréta zongora-hegedű játékában. Ezalatt Ervin atya életének jelentős állomásai jelentek meg fotókon a kivetítőn, majd Liszits Györgyné “Atyácska” című versét szavalta el. Az emlékkönyv születéséről dr. Schieder Katalin, az Ervin atya emlékére Alapítvány elnöke szólt. A ciszterci színekbe öltözött emlékkönyv első része a hívek szeretetteljes visszaemlékezéseit tartalmazza, a második részben pedig Ervin atya 35 szentbeszéde olvasható, egyházi év és ünnepek szerinti sorrendben. „Ervin atya iránt érzett szeretetünk, tiszteletünk indított bennünket arra, hogy szavakba öntsük a vele kapcsolatos emlékeinket. Ezzel a rendíthetetlen elhatározással kezdtük már évekkel ezelőtt gyűjteni az Ervin atyáról szóló visszaemlékezéseket. Felhívásunkra nagyon sokan ragadtak tollat. 2012-ben létrehoztuk az Ervin atya emlékére Alapítványt, amellyel célul tűztük ki emlékének őrzését, és így a visszaemlékezések könyv formájában való megjelentetését.” Nem sokkal később Tornyai Gábor plébános, az atya hagyatékában, a plébánián fellelt, papírra vetett szentbeszédeket bízta a könyv gondozóira. Ekkor jött a gondolat, hogy a visszaemlékezések mellett ezekből is válogatnak. A szentbeszédeket- melyek ebben a könyvben olvashatók – Ervin atya az 1970-es években jegyezte le. „Ervin atya ajándék volt számunkra, a Jó és Szerető Isten ajándéka.” – zárta köszöntőjét az alapítvány elnöke. Az est résztvevői Schieder Teodóra és Gál Györgyné előadásában részleteket hallhattak a hívek visszaemlékezéseiből, majd Tornyai Gábor egy, a könyvben is olvasható szentbeszédet olvasott fel. Az esemény végén Dékány Árpád Sixtus szentelte meg a könyveket. Dr. Glósz Ervin 1968-ban került Székesfehérvárra, a Vasútvidéki plébániára, ugyanekkor kapta a székesfehérvári kórház kórházlelkészi megbízatását. 1974-ben plébánosi kinevezést kapott és először a Prohászka-templomba, majd 1976 júniusától Székesfehérvár öreghegyi plébániájára került, ahol egészen 2007-ig töltötte be e hivatalt. 1976-tól 2007-ig, mint börtönlelkész is szolgált Székesfehérváron, a Fejér Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben. 1977-78-ban a hívekkel társadalmi munkában felépítették az új, emeletes plébániaépületet, felújították a templomot, új orgonát építettek. A rendszerváltást követően újjáépítették a második világháborúban megsemmisült Szent Donát kápolnát, s felelevenítették az augusztus eleji Donát-búcsúk évszázados városi hagyományát. A 2000-es évek elején – irányításával – ismét bővítették az öreghegyi Magyarok Nagyasszonya-templomot, valamint felújították a börgöndi Szent Antal-kápolnát. 1994-től 2007-ig ellátta Pákozd lelki gondozását, a pákozdi plébániatemplomot és orgonáját 2006-ban újíttatta fel. Negyven éven át teljesített szolgálatot kórházlelkészként. A városért végzett áldozatos, önzetlen munkáját 2009-ben Székesfehérvár díszpolgára címmel ismerte el Székesfehérvár Közgyűlése.