Érthetően jókedv uralkodott tegnap este csapatunk öltözőjében, hiszen a kék-fehérek kitettek magukért: kitűnő játékkal padlóra küldték a listavezető Villach együttesét. A legboldogabb talán Kóger Dániel volt. Nem véletlenül…

– Annak ellenére, hogy 5-1-re győztünk, nem volt könnyű a mérkőzés – vágott bele a csatár -, hiszen a Villach cseppet sem nevezhető gyenge együttesnek, ám ezen az estén mi voltunk a jobbak. Úgy érzem, maximálisan betartottuk az edzői utasításokat, sokat korcsolyázva, ám mégis egyszerű játékkal fektettük két vállra ellenfelünket, amit a közönség is díjazott. Csodálatos élménnyel gazdagodtam. – A gólod után szinte kiugrottál a bőrödből… – 17 éves koromig itt játszottam, az volt a vágyam, hogy a felnőttek között léphessek jégre, erre tessék: első hazai meccsemen betalálok. Feledhetetlen. – Az amerikai kalandra hogy gondolsz vissza? – Nem érzem csalódásnak, hogy nem sikerült, bár szívesen kipróbáltam volna magam a tengerentúlon. Sajnálom, hogy így alakult, de a próbálkozó légiósok közül a kanadai csatár nagyon erős volt, őt egyből marasztalták, én pedig a finn fiúval szemben alulmaradtan, pontosabban: nem engem választottak. – Egyértelmű volt, hogy ha nem Amerika, akkor Fehérvár? – Számomra igen. A menedzserem ugyan tudott volna még egy másik csapatot, de én itt akartam játszani. Már csak azért is, mert amikor elmentem, éreztem: erős és jó csapat formálódik itt. szerintem igazam lett… Jókedvében találtuk Oscar Ackeströmöt is – ez nem is meglepő a remek teljesítménye után. „A csapat ma többet korcsolyázott, mint korábban, jobban együtt mozogtunk a jégen. Azt hiszem, ez volt a fő különbség a korábbiakhoz képest, és meg is lett az eredménye” – vázolta a hátvéd, hogy mi lehetett a siker titka. A harmadik gólunk előtt remek megmozdulással dobta támadásba a korongot Oscar. „Hete gyorsan kitette nekem a játékszert, én pedig láttam, hogy érkezik egy letámadó csatár. Egy csellel becsaptam, majd megláttam Sofit a jobb oldalon. Gyorsan mozgattuk a korongot, szétzilálva az ellenfél védelmét” – emlékezett vissza a gólpasszára. Talán ennél is szebb megoldás volt a gólja. „Hatalmas gólhelyzetben találtam magam, és mivel előtte már kihagytam egy nagy lehetőséget, kezdtem azt hinni, hogy elfelejtettem lőni – muszáj volt ismét megpróbálnom” – tréfálkozott széles vigyorral. „Viccet félretéve, volt bőven időm, igyekeztem higgadt maradni, és örülök, hogy pontosra sikerült a lövés.” Persze rutinos játékosként Ackeström is pontosan tudja, hogy a földön kell maradni. „Ez csak egy mérkőzés volt a sok közül. Nyilván jobb nyerni, mint kikapni. Pláne ilyen csodálatos közönség előtt, akik mindig mellettünk állnak.” Ladányi Balázs elsősorban a kapusteljesítményt emelte ki: „Nehéz volt, senki se gondolja akár egy percig is, hogy könnyen szereztük meg a két pontot, de most jobban játszottunk a Villachnál. A helyzeteinket sokkal jobb arányban értékesítettük, ezt mutatja az 5-1-es végeredmény, azt viszont sajnálom, hogy a csapat nem tudta lehozni a meccset kapott gól nélkül, mert ez volt a célunk – Hetényi Zoli miatt.” (Meg kell jegyeznünk, hogy a gólerős támadó egyértelműen az Olimpija Ljubljana elleni összecsapásra utalt utolsó mondatával, hiszen akkor a hosszabbításban a csereként beálló Hetényi kiállítást érő szabálytalansága után kaptuk a végzetes gólt, s bár a kapust – aki a cserepadról is kitűnő teljesítménnyel rukkolt elő – senki sem hibáztatta, látszott rajta: bántják a történtek.) Végezetül álljon itt Énekes Lajos másodedző véleménye a Sapa Fehérvár AV 19-Villach bajnokiról: „Az elmúlt időszak legjobban sikerült mérkőzése volt, amit az előző bajnokikon nyújtott jó teljesítmények már előrevetítettek. Ha ilyen fegyelmezetten és ilyen tempóban tudunk a későbbiekben is játszani, akkor kitűnő, jó mérkőzéseink lesznek a jövőben is.”