Megjelent Sylvia Plath világhírű klasszikusa egy eddig még kiadatlan kisregénnyel kiegészítve.

„Furcsa, fülledt nyár volt, azon a nyáron ültették villamosszékbe Rosenbergéket, és én nem tudtam, mit keresek New Yorkban.”

Egy idegösszeomlás története kezdődik ezekkel a szavakkal. A tizenkilenc éves Esther Greenwoodnak Amerika tálcán kínálja a karriert: felveszik ösztöndíjjal a legjobb iskolába, majd tizenkettedmagával megnyeri egy divatlap pályázatát, egy hónapra New Yorkba kerül, fogadások, díszebédek, hírességek forgatagába. Csakhogy ő valami többet és tisztábbat vár a társadalomtól, mint az őtőle, és ezért nem tud beilleszkedni a nagy gépezetbe.

„Nagyon-nagyon csendesnek és üresnek éreztem magam, akár egy tornádó magja, ahogy csak sodródik kábultan a körülötte tomboló pokoli zűrzavar legközepén.” A történet ennek a baljós hasonlatnak a kibontakozása, a betegség első tüneteitől a közönyös pszichiáter kontárul alkalmazott elektrosokk-terápiáján át a hajszál híján sikeres öngyilkosságig. Végül a gyógyulás tétova stációi következnek, az életbe visszavezető út lehetőségét sejtetve – ami a valóságban tragikusan ideiglenesnek bizonyult. Mert Az üvegbura önéletrajzi mű: az újabb angol-amerikai líra talán legeredetibb tehetségének egyetlen nagyobb szabású prózai alkotása. Megjelenésének évében Sylvia Plath öngyilkos lett.

„- De mi az a Kilencedik királyság? – Az a tagadás királysága, a fagyott akaraté. Ha odaér a Kilencedik királyságba, nincs visszatérés.”

Plath 1952-ben írta meg a Mary Ventura és a Kilencedik királyság-ot, amikor a Smith College-ban tanult. A Mary Ventura nevet egyik gimnáziumi barátnőjétől kölcsönözte, akinek azonban a nevét leszámítva semmi köze ehhez a kisregényhez, mely Plath saját szavaival élve egy „homályos, szimbolikus mese”. A művet ahhoz a Mademoiselle magazinhoz adta be közlésre, melynek prózaíró versenyét nem sokkal korábban megnyerte, az újság azonban elutasította. Majdnem két év elteltével Plath átírta a történetet, a címét pedig Marcia Ventura és a Kilencedik királyság-ra változtatta, majd alaposan meg is húzta, hogy félig késznek tűnjön. Az új kiadásban most az eredeti, elutasított verzió kerül közlésre, mely a Faber & Faber Kiadó véleménye szerint is egy erősebb, jobb szöveg.

Fordította: Tandori Dezső, Pék Zoltán