Mennyire igaz a legutóbb elmondott példabeszédem a diót védő hármas burokról. Ma megint egy életbevágóan fontos evangéliumi titokról beszél az Úr Jézus: az alázatról. De ezt sem tézisekbe foglalva, moralizálva, hanem lelkünk vásznára kivetítve egy újabb példabeszédet mond két embertípusról, két karakterről .A zsenialitás abban rejlik, hogy ez a két típus, a farizeus és a bűnét őszintén megbánó vámos mind a mai napig itt él köztünk. Sőt mi több: saját magunkban él tovább. Jézus minden példabeszéde válaszút elé állít.

Nem mese-délutánok filmvetítésről van itt szó, hanem arról, hogy végre határozzuk el már magunkat, és döntsünk. Úgy, ahogy Mécs László is kérdezi: Ki a betyár, ki a szent? Magyar földön ki a szent. Három élet, három út. Az egyiken Gellért püspök megy, a vértanú, a másikon Sobri Jóska, a hirhedt betyár. Az a kérdés, hogy az én utam hova fut? És erre kell választ adnom ma, méghozzá ebben az órában, itt és most, a fehérvári Barátok templomában 9 óra 30 kor. Nem lehet holnapra elódázni a választ. Ma kell döntenem. két véglet között: a gőg és az alázat között. Ki a gőgös? a farizeus? És az ki? Olyan undorító lény, aki mindig mások ajtaja előtt seper, miközben saját házába nem lehet belépni, akkora szemétdomb van kapúja előtt és bűz árad a szobájából, személyiségének elviselhetetlen bűze.- És ki az alázatos? Egy pénzváltó, csalásból élő uzsorás, aki bűnét belátva, mellét verve megáll a templom kapújában, nem is mer felnézni az oltárra. Egyetlen őszinte szóból áll az imája: Uram, irgalmazz nekem, szegény bűnösnek.És Jézus, a nagy rendező, a vámossal szimpatizál… Uram, döntöttem: törd össze gőgömet, hogy alázatos lehessek, mint a gyermek, aki apja-anyja nélkül élni sem tudna.