Minden összefügg mindennel! Az erények pedig a szeretettel. Legutóbb a hitről elmélkedtünk. A hithez is szeretet kell. Épp erre utal a mai evangélium. Ha közelebbről megvizsgáljuk a mai történetet, belelátunk ebbe a titokba. Milyen elgondolkoztató, hogy ugyanabban az élményben volt része a többi tanítványnak is, hiszen mindannyian átélték a sikertelen éjszakát, amikor egymásután hiába dobták ki hálójukat a szokásos módon a bárka baloldalán, egyetlen halat sem fogtak.

Majd, amikor meghallották a part felől az első kakasszót, Péter, a bárka „kapitánya” ki is adta a parancsot: „Fejezzük be, hiszen megvirradt már”. És akkor történt valami! A parton állt egy férfi, aki szokatlan kedvességgel szólította meg a kedvüket vesztett halászokat:”Fiacskáim, hát ha nem fogtatok semmit, akkor most dobjátok a hálótokat a vízbe a bárka jobb oldaláról” Szó nélkül megfogadták a tanácsát, és 153 nagy halat fogtak.Ezt a csodát észlelte mindegyikük, ahányan voltak. Mégis csak egy látta meg a férfiben Jézust! János, akit nagyon szeretett a Mester, és akit ő is lelke legmélyén szeretett. Miért nem vették észre a többiek? Mi kellett ahhoz, hogy János ilyen egyételműen kijelentse: „Az Úr az” Semmi más nem kell, mint szeretni, de nagyon,-úgy ahogy az Úr Jézus és János apostol szerették egymást. Van Mécs Lászlónak egy verse, melynek refrénje!.:Sietni, sietni muszáj. Értjük mindannyian, és sokszor tapasztaljuk is, ha nem rohanunk, lemaradunk! A mai ember Credója: a rohanás, a sietés. Jézus Urunk Crédója: a szeretet. Egyetlen egy erény esetében sem mondja azt, amit a szeretetről: ”Új parancsot adok nektek:Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket” Jó lenne megtanulni: Szeretni, szeretni, muszáj!