„Egy szombat reggel annyira dühös voltam, hogy biciklire ültem, és elmentem a rendőrségre. El akartam szökni otthonról – csak hogy megvehessek egy mikroszkópot” – ez nem egy ifjúsági regény kezdete, hanem Randy Schekman amerikai sejtbiológus valódi történetének első része, amit a Kossuth Rádió Felfedező a tudomány világáról című műsorában mesélt el. A Nobel-díjas történetek című sorozat olyan világhírű kutatókat mutatott be, akik eredményeikkel megváltoztatták meg a világot – és természetesen saját sorsukat is.

Randy Schekman már gyerekkorában is érdeklődött a tudomány iránt: elbűvölte az a csodálatos világ, amit egy csepp pocsolya vízben játékmikroszkópja tárt fel előtte. Kiskamaszként pénzt gyűjtött egy komolyabb mikroszkópra, és ezért munkákat – kertészkedést, gyerekvigyázást, takarítást – vállalt. Édesanyja azonban ismerte a pénz rejtekhelyét, és rendszeresen rájárt. Egyszer Randy dühében biciklire pattant, és a helyi rendőrkapitányságra tekert. „Elmondtam az ügyeletes rendőrnek, hogy anyám ellopja a pénzem, és el akarok költözni.” – mesélte a rádióműsorban. A rendőrségre behívatott édesapja hazafelé menet vett neki egy mikroszkópot, amelyről a tudós ezt mondta: „Az lett a szemem fénye.” Évről évre saját standdal jelentkezett az iskolai tudományos napokon, majd elindult a kaliforniai állami tudományos vásáron is, ahol középiskolásként már ötödik helyezést ért el. Mint mondta a Kossuth Rádió műsorának adott interjújában: szerencsére volt, aki hitt benne. Biológiatanára, Mr. E., élete végéig kapcsolatban maradt vele. „Amikor Nobel-díjas lettem, az elsők között gratulált. Meghatott, hogy tanárként ennyire figyelemmel kísérte az utamat” – mondta a tudós. Hozzátette, amikor megkapta a Nobel-díjat, a középiskolája, ahol már 50 éve nem járt, tiszteletére egész napos ünnepséget szervezett. A már 80 év fölötti tanára is elment, és „együtt aratták le a babérokat.” Magánélete különös módon kapcsolódott össze a kutatással. Egy barátja hozta össze leendő feleségével, aki ápolónőként dolgozott. „Éjszakás volt, de éjszaka én is mindig dolgoztam. Gyakran hajnalban beugrottam hozzá, adtam egy puszit, és hazatekertem. Akkoriban idilli életünk volt.” A Nobel-díjjal kitüntetetteket a hagyomány szerint megkérik, hogy adományozzanak személyes tárgyat a stockholmi Nobel Múzeumnak. Schekman habozás nélkül a régi mikroszkópját választotta – azt, aminek megszerzése miatt kis híján elköltözött otthonról. A kiállított tárgyon az alábbi felirat olvasható: „Ez a mikroszkóp indított el a tudomány útján. Megérte megszökni miatta.” Pályája során a DNS szerkezetének vizsgálatával foglalkozott, majd azzal, hogy az élesztősejtek milyen genetikai információk alapján és hogyan állítják elő anyagcseretermékeiket. Nobel-díjas felfedezései nyomán megvalósulhatott az úgynevezett rekombinációs technika és ma már számos biológiai gyógyszert – inzulint, véralvadási faktorokat, növekedési hormont, interferonokat, vagy éppen oltóanyagokhoz fehérjéket lehet élesztősejtekkel termeltetni. A Felfedezőben a Nobel-díjas történetek című sorozat utolsó epizódját július 3-án 14:32-től hallhatták a Kossuth Rádióban. Az adás meghallgatható a Mediaklikken.