Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE A fehérvári hocky csapat csapatkapitánya nyáron is igyekszik formában tartani magát. Múlt hétvégén Magyarország legmagasabb pontjára, az 1014 méteren található Kékestetőre „szaladt fel”!

Igazság szerint már régóta foglalkozom a futással – kezdi csapatunk hátvédje. Svédországi légióskodásom (a 2006/2007-es szezonba a Huddinge IK csapatában – a szerk.) alatt is kacérkodtam a gondolattal, hogy lefutom a Stockholm Marathont. Éppen az idén volt a jubileumi, századik verseny, de már novemberben „teltház” volt így sajnos lecsúsztam a nevezésről. Gondoltam, ha már arról lemaradtam mégsem töltöm tétlenül a június másodikát, így esett a választásom a Kékes Csúcsfutásra. Szerettem volna valami különleges kihívást találni magamnak. A 11,6 km-es táv – melynek során 617 méteres szintkülönbséget is le kellett küzdeni – épp megfelelőnek bizonyult. – Mikor kezdődött a futás iránti vonzalmad? – Nem emlékszem egészen pontosan, hogy mikor és miért kezdődött, de mindig is szerettem a kihívásokat. Nem nagyon tudok miérteket mondani, egyszerűen szeretek futni és szerettem volna kipróbálni, hogy tudom-e teljesíteni ezt a távot. Ráadásul illik is a felkészülési programba, hiszen javában edzek a következő szezonra. Nagyon jól éreztem magam, szerintem jövőre is elindulok és próbálom a srácokat is rábeszélni. – Lehet, hogy jövőre a fél csapattal találkozhatunk a Kékes Csúcsfutáson? – Hát azt azért nem hiszem (nevet), ennyire nem lesznek lelkesek a fiúk az ötlettől, de ha csak ketten eljönnek velem már megérte. Remek, újszerű élmény volt, úgyhogy mindenképpen érdemes kipróbálni. Idén is jó móka volt, a társaság kiváló, mi kell még?! – Térjünk vissza kicsit a jégkoronghoz. A tavalyi évben sokat szenvedtél a sérült vállad miatt és erre később majdnem az egész szezonod ráment. Azóta rendben van? – Eddig minden jel arra mutat, hogy teljesen rendbe jött a vállam és nem fog zavarni a továbbiakban. A felkészülés alatt sokat dolgozunk felsőtestre és egyelőre nincs vele semmi probléma, jól bírja a terhelést. De bírnia is kell, mert nem szeretnék még egy olyan szenvedős szezont, mint amilyen a tavalyi volt. Bízom benne, hogy a pályafutásom során már nem lesz vele problémám!