A keddi, KAC elleni találkozó legjobbja vitán felül a Sapa Fehérvár AV19 kapusa, Tommi Satosaari volt. A hálóőr hihetetlen védések egész sorozatát mutatta be, így oroszlánrészt vállalat a győzelemből. A találkozót követően fáradtan, de érezhetően jókedvűen lépett ki az öltőző ajtaján a sportember. Ugyanakkor – érthető módon – még mindig a mérkőzés hatása alatt állt, amikor belefogott a történtek értékelésébe.

„Szerintem ma két ellenféllel néztünk szembe, a Klagenfurttal és a játékvezetõvel. Fel nem foghatom, hogy mi a túróért küldte ki az embereket ennyiszer” – mérgelődött. Amikor a Sapa Fehérvár AV19 játékáról kérdeztük, sokkal elégedettebbnek tűnt. „A védekezésünk egész jó volt, nem az a lényeg ugyanis, hogy hány lövés jön a kapumra. Az a kulcs, hogy a fiúk eltakarítsák elõlem az embereket, és lássam a korongot. Ha ugyanis látom a játékszert, akkor következik az én dolgom: megcsinálni a védést. És ez ma így is történt.” Egy ilyen teljesítmény után minden oka megvan a hálóőrnek, hogy elégedett legyen magával, ám ő elősorban a csapat sikerét emelte ki. „Persze, elégedett vagyok azzal, ahogy ma játszottam. Ennél is lényegesebb azonban, hogy két pontot szereztünk, és a szezon ezen szakaszában ez kritikus fontosságú számunkra. Nagy szükségünk van a pontokra, és csak ez az, ami számít. Ameddig a csapat nyer, egyáltalán nem érdekel, hogy egy vagy ötven lövés jön felém. Mindig a csakis gyõzelemért játszom.” Felmerül a kérdés, hogy hogyan viseli egy kapus, ha ennyiszer próbára teszik az ellenfél játékosai, ha ennyiszer teremtődik lövőhelyzet a kapuja előtt. „Érdekes dolog ez. Ma a védelmünk lényegesen jobban megkönnyítette a dolgomat, mint a korábbi meccseken, mert tudtam, hova lõheti az ellenfél a korongot. Kicsit változtattunk az emberhátrányos védekezésünkön a találkozó elõtt, és volt is bõven rá mód, hogy alkalmazzuk a megbeszélteket. És jól is mûködött. Számomra az volt igazán nagy dolog, hogy – amint már mondtam – láttam a korongot.” A közönség – nem véletlenül – hosszasan éltette a kapust a találkozó befejeztével. Már-már közönségkedvenccé lépett elő. „Nem igazán érzem, hogy én lennék itt a közönségkedvenc” – hárította el a felvetést széles mosoly kíséretében. – „Persze, azt hallom, amikor a nevemet skandálják, és jó érzéssel tölt el, ha kedvelnek” – tette hozzá rögtön finn kapusunk.