Egy európai direktíva miatt betiltották a szalonka vadászatát. A rendelet ellen viszont az egész vadásztársadalom tiltakozik, mivel tradicionálisan e vonuló madár vadászatával kezdődik el a vadászati év. A móri Vajal Vadásztársaság vállalta, hogy tudományos kutatásban vesz részt azt bebizonyítván, hogy a magyarországi szokásokkal nagyon kevés kárt tesznek a szaloka-állományban.

A vadászati év – eltérve a naptári évtől – március 1-től február végéig tart. Így tehát a tegnapi nappal megkezdődött az új szezon, amelyet korábban a szalonka vadászata „vezetett be”. Erre azonban most hiába vágynak annyira a hazai vadászok. Egy európai direktíva miatt ugyanis be kellett tiltani a szalonkák vadászatát – mivel az érintheti a fészkelési időszakot. A vadásztársadalom viszont összefogott, s fellépett e döntés ellen: A Vajal Vadásztársaság tavaly csatlakozott az országos erdei szalonka monitorig programhoz. Tavasszal és ősszel csak megfigyeléseket végeztek, de nem vadászhattak. A vadászok a program révén azt próbálják meg bebizonyítani, hogy a magyarországi szokásokkal nagyon kevés kárt okoznak e madár-állományban, hogy részt vesz egy tudományos kutatásban. „Egy rendkívül új helyzet alakult ki Magyarországon.” – nyilatkozta a Helyi Témának Groszeibl Zoltán, a Vadásztársaság fővadásza – „Sok vadászterületen nem lesz mód szalonkázni. Ott azonban, ahol részt vesznek a programban, vadászhatnak e madárra, hogy mintákat gyűjtsenek a kutatáshoz.” Az 1997-ben alakult Vajal Vadásztársaság jelenleg 25 tagból áll, amelyből 10 aktívnak mondható. A terület a Vértes és a Bakony hegységek által határolt Móri-árokban helyezkedik el: több, mint 3000 hektáros, vegyesvadas terület, de az apróvadas jelleg dominál. Fő büszkeségük az őz és vadfácán állomány. Majdnem évben lőnek 500 g körüli trófeatömegű bakokat, amelyek igen szépnek számítanak, mert a környéken a 400 gr.-os is jónak számít. (Ahogy egy hat kilós bikának már nagyon lehet Móron örülni, a Börzsönyben lehet, hogy egy hétig ünnepelik is, Somogyban pedig nem jelent nagy különlegességet, ha ekkora vad esik el. Minden a vadászterület vadállományának a minőségét az élőhely, és az állománykezelés szakmai színvonala határozza meg.) A változatos területi adottságok, vízi élőhelyek jó életteret biztosítanak az apró- és nagyvadnak számára, változatos vadászati lehetőségeket kínálva a vadászat szerelmeseinek. Merthogy a vadászat egy örökre szóló szerelmet jelent. Groszeibl Zoltán például – aki vadgazdálkodási szakértőként is dolgozik – már hat évesen járta az erdőket édesapjával és nagyapjával, akik szintén elhivatott vadászok voltak. „Azt szerettem mindig a vadászatban, hogy jó levegőn lehetek, és láthatom a természet szépségeit.” – mondja, majd kihangsúlyozza, hogy külön kell választani a „vadászokat” és a „vadászókat” – „Attól még nem lesz vadász valaki, hogy van fegyvertartási engedélye és vadászjegye. Az igaz vadász fő ismérve a becsületesség, az önmérséklet ” Hogy ez pontosan mit jelent? Azt, hogy nem lövi le tilalmi időszakban a barkás őzbakot (az erre vonatkozó szabályzat megszegőit a vadászat „legaljának” nevezi), illetve, hogy bármennyire fejlett is egy malac, nem lövi el mellőle a kocát, hanem megpróbálja a legelmaradottabbat, célba venni. (Bár az is gyakran előfordul, hogy olyan szépnek látta a „családot”, hogy útjukra engedte őket – pedig semmi sem tiltotta volna, hogy lőjön.) A lényeg ugyanis a mennyiségi és főként a minőségi szabályozás. Vegyük például a kilövési tervet: ezt teljesíteni kell, mert ha sok a vaddisznó, iszonyú vadkárokat fizethetnek. A darabszám tehát adott, hogy mennyit kell kilőni. „Meg lehet lőni a vadat válogatás nélkül is, meg úgy is, hogy kiválasztom a gyengét, az elmaradatott fejlődésűt, a hibás, selejtes agancsút, amelyekre az állománynak nincsen szüksége.” – mondja – „És akkor ugyanannyi van a terítéken, mint amennyit az előírás tartalmaz, ám az állomány minősége javult. A vadgazdálkodás lényege ugyanis az, hogy „gazdálkodunk”.”