Boszorkányok, szellemek, világító töklámpások és rémisztő jelmezek – október végén egyre több helyen találkozunk velük. A Halloweenről sokan azt gondolják, hogy Amerikából származik, pedig a története több mint kétezer évre nyúlik vissza, és jóval érdekesebb annál, mint amit a hollywoodi filmekből ismerünk. A töklámpások helyett egykor répákat faragtak, a jelmezeknek pedig egészen más szerepük volt, mint ma. De hogyan lett egy ősi, évszakváltáshoz kapcsolódó ünnepből a világ egyik legismertebb jelmezes eseménye?

Ma már természetesnek vesszük, hogy október 31-én gyerekek öltöznek szellemnek, boszorkánynak vagy vámpírnak, a házak előtt világító tökök sorakoznak, és sok helyen jelmezes bulikat rendeznek. A Halloween azonban nem az édességekről és a rémisztgetésről szólt eredetileg. Gyökerei az ősi kelta hagyományokig vezetnek, amikor az emberek még úgy hitték, hogy az év bizonyos éjszakáin a túlvilág különösen közel kerül az élők világához.

Amikor a holtak visszatérhettek az élők közé

A Halloween egyik legfontosabb előzménye a Samhain nevű kelta ünnep, amelyet elsősorban a mai Írország és a Brit-szigetek területén élő közösségek hagyományaiból ismerünk. A Samhain a betakarítási időszak végét és a tél kezdetét jelezte. A hideg, sötét hónapok beköszöntének különleges jelentősége volt egy olyan korban, amikor az emberek élete sokkal szorosabban függött a természettől.

A későbbi ír folklór szerint ilyenkor elvékonyodott a határ az élők és a természetfeletti világ között. Úgy tartották, hogy különféle szellemek és más túlvilági lények jelenhetnek meg az emberek között. A hiedelmekhez máglyagyújtás, ételfelajánlás és különféle védelmező szokások is kapcsolódtak. A tüzeknek nemcsak gyakorlati szerepük volt: a közösség összetartozását és a sötét évszakra való felkészülést is jelképezték.

Fontos azonban, hogy a kétezer évvel ezelőtti szertartások minden részletét nem ismerjük pontosan. A mai Halloween nem egyetlen ősi ünnep változatlanul fennmaradt változata, hanem sok évszázad alatt kialakult hagyományok keveréke.

Miért öltözünk ijesztő jelmezekbe?

A mai Halloween egyik legnépszerűbb része a beöltözés, de a jelmezek története nem a modern jelmezboltokban kezdődött. A régi hiedelmek szerint az álarcok és az állatokat vagy természetfeletti lényeket idéző öltözékek védelmet nyújthattak a veszélyes szellemekkel szemben. Az elképzelés lényege az volt, hogy a megtévesztő külső segíthet elkerülni a túlvilági lények figyelmét.

Írországban és Skóciában később elterjedt az úgynevezett guising, amikor a jelmezbe öltözött gyerekek házról házra jártak, és gyakran énekkel, verssel vagy más rövid előadással igyekeztek kisebb ajándékokat szerezni. Ez a hagyomány is hozzájárult a mai Halloween kialakulásához.

A boszorkányok, csontvázak és szellemek mellé az idők során mesefigurák, szuperhősök és filmszereplők is felsorakoztak. A jelmez ma már elsősorban a szórakozás és a kreativitás eszköze, eredete azonban a régi néphit világába vezet.

A töklámpás eredetileg nem is tökből készült

Halloween talán legismertebb jelképe a kivájt, vigyorgó arcú, belülről megvilágított tök. Kevesen tudják azonban, hogy az eredeti lámpásokat Írországban többek között tarlórépából készítették.

A faragott lámpásokhoz egy ír népmonda is kapcsolódik, amelynek főszereplője a ravasz Jack. A történet különböző változatai szerint Jack többször is túljárt az ördög eszén, halála után azonban sem a mennyországban, sem a pokolban nem talált helyet. Arra kényszerült, hogy egy parázsló széndarabbal világítva bolyongjon a sötétben. A mondabeli alakhoz kapcsolódik a Jack-o’-lantern, vagyis a faragott lámpás elnevezése.

Amikor a 19. században ír bevándorlók érkeztek Észak-Amerikába, magukkal vitték a lámpásfaragás hagyományát is. Ott azonban a tök sokkal alkalmasabbnak bizonyult erre a célra: nagyobb volt, könnyebb volt kivájni, és látványosabb arcokat lehetett faragni belőle. Így vált fokozatosan a narancssárga tök Halloween egyik legismertebb szimbólumává.

Honnan származik a Halloween elnevezés?

Bár az ünnep gyökerei között kereszténység előtti szokásokat is találunk, maga a Halloween szó keresztény eredetű. Az angol All Hallows’ Eve kifejezésből alakult ki, amely magyarul Mindenszentek előestéjét jelenti.

Mindenszentek november 1-jére esik, így az azt megelőző este október 31. A keresztény ünnepi naptár és a korábbi helyi hagyományok az évszázadok során kölcsönösen hatottak egymásra. November 2-án pedig a katolikus hagyomány szerint halottak napját tartják, amikor az elhunytakról emlékeznek meg.

A Halloween, Mindenszentek és halottak napja tehát időben egymáshoz közel esik, történetük és mai jelentésük azonban nem azonos. Magyarországon Mindenszentek és halottak napja elsősorban a csendes emlékezéshez, a temetőlátogatáshoz és a gyertyagyújtáshoz kapcsolódik, míg a Halloween sok helyen inkább játékos, közösségi esemény.

Mi köze az édességgyűjtésnek a halottakhoz?

Az amerikai filmekből jól ismert jelenet, amikor jelmezes gyerekek kopogtatnak be a házakba, és édességet kérnek. A szokást angolul trick-or-treatingnek nevezik, amelyet magyarul gyakran a „csokit vagy csalunk” kifejezéssel adnak vissza.

Ennek a hagyománynak több történelmi előzménye is van. A középkori Angliában ismert volt például a souling szokása, amikor szegényebb emberek jártak házról házra, és úgynevezett léleksüteményt kaptak azért cserébe, hogy imádkozzanak az elhunyt családtagok lelki üdvéért.

A későbbi ír és skót jelmezes házalás szintén hatott az édességgyűjtés kialakulására. Az Egyesült Államokban a 20. század során vált egyre elterjedtebbé a ma ismert változat, különösen a második világháború utáni évtizedekben. A gyerekek számára ez már elsősorban közös játékot és édességet jelentett.

Az alma is fontosabb volt, mint gondolnánk

A Halloween régebbi hagyományai között nemcsak a szellemek és a lámpások kaptak szerepet, hanem különféle jósló játékok is. Ezek gyakran a szerelemhez, a házassághoz és a jövőbeli szerencséhez kapcsolódtak.

Az egyik legismertebb játék során almákat tettek egy vízzel teli edénybe, a résztvevőknek pedig kézhasználat nélkül, a szájukkal kellett elkapniuk egyet. Az angolul bobbing for apples néven ismert játék évszázadokon át része volt az őszi ünnepi szórakozásnak.

Írországban a barmbrack nevű gyümölcskenyérhez is kapcsolódtak jósló szokások. A süteménybe különböző apró tárgyakat rejtettek, amelyeknek jelképes jelentést tulajdonítottak. Aki például gyűrűt talált a szeletében, annak a hagyomány szerint házasságot jósoltak. Az ilyen szokások természetesen nem valódi jövendölések voltak, hanem a közösségi ünneplés játékos részei.

Hogyan lett egy európai hagyományból amerikai világsiker?

A Halloween mai formájának kialakulásában döntő szerepet játszott a 19. századi ír és skót bevándorlás. Az új hazájukba érkezők magukkal vitték népszokásaikat, amelyek Észak-Amerikában más hagyományokkal találkoztak.

A 20. században az ünnep fokozatosan egyre inkább közösségi és családi eseménnyé alakult. Elterjedtek a jelmezes összejövetelek, a házak feldíszítése, a tökfaragás és a gyerekek édességgyűjtő körútjai. Később a filmek, televíziós műsorok és a kereskedelem is hozzájárultak ahhoz, hogy a Halloween jelképei világszerte ismertté váljanak.

Ma már Európa számos országában, köztük Magyarországon is rendeznek Halloweenhez kapcsolódó programokat. A tökfaragás, a jelmezversenyek és a tematikus rendezvények elsősorban a szórakozásról szólnak, miközben az ünnep történelmi háttere sokak számára továbbra is kevéssé ismert.

A Halloween történetében éppen az a különleges, hogy a ma már természetesnek tűnő szokások mögött egészen különböző korok és kultúrák hagytak nyomot. A faragott tök az ír néphagyományt, a jelmezek a régi természetfeletti hiedelmeket, az édességgyűjtés pedig több évszázados európai szokások átalakulását idézi. Amikor tehát október 31-én meggyújtunk egy gyertyát a töklámpásban, egy olyan hagyomány részesei leszünk, amely jóval régebbi, mint maga a modern Halloween.