Mindig öröm olyan hírt hallani, amely az önzetlenségről szól, az emberekre rátelepülő haszonszerzés és egoizmus kiszorításáról. Jó tudni, hogy vannak, akik csak adni és adni akarnak, ellenszolgáltatást nem várva, sőt, saját vagyonukat és kétkezi munkájukat is felajánlva – egy nemes célért. Egy ilyen „tettről” számol be Önöknek rendszeres olvasónk, a Székesfehérváron élő Sántha József.

Kedves Temesvári Márta! Egy csodálatos, nem mindennapi eseményről szeretnék beszámolni, az élményt megosztani Önnel (is), amelynek a mai napon én is szerencsés tanúja voltam. Egy magánszemély, a saját telkének egy darabját felajánlva a köznek, egy nagyon magasztos célért, saját költségén, rengeteg kétkezi munkával, barátok, jóakaratú ismerősök segítségével megálmodott és megvalósított egy Árpád-Házi Szent Erzsébet szobrot, amelynek az avatása 2008. november 16-án a Somogy megyei Kötcse településen volt. A történelmi egyházak képviselői megszentelték az alkotást, amelyen jelen voltak mindazok, akik valamilyen formában segítették a Szent Erzsébet szobor megvalósítását, hozzátartozók, barátok. Az avatás mindenfajta hírverés nélkül, csendben, pontosan olyan szerényen zajlott le, mint amilyen szerény ennek a csodálatos alkotásnak a megálmodója. Nem tartana rá ígényt, sőt biztos, nem is venné jó néven, ha emiatt zaklatnának, ismerve, ezt Ő természetes cselekedetnek tartja. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy e nemes cselekedet mégis váljon közkinccsé. Ezért – tudta és engedélye nélkül – az eseményt elmondom mindenkinek, megosztom a világgal, azt, hogy ebben a mai, befeléfordult, elsivárosodott világban igenis vannak, akik példát mutatnak hitből, szeretetből, emberségből. Figyeljünk oda ezekre az EMBEREKRE, ne veszítsük Őket szem elől. Tisztelettel: Sántha József